A mai járatásnak is vannak tanulságai. Például, hogy a jobb karbu, ami még a régi, az vacak.

Immár a másik hengerfej is meg van csináltatva. Belement pár cm bronzrúd meg a szép új szelepek. Most nem siettem, volt időm fotózni, gondolkodni.

Természetesen megvan, miért melegebb a jobb henger. Természetesen triviális a megoldás. Természetesen én vagyok a fogalmatlan amatőr.

Meglett az első kisebb túra, 140 km. Vannak tapasztalatok.

A neves amerikai író egyik szereplője Francis Macomber, akiről azt lehet tudni, rövid ideig volt boldog életében. Valahogy így vagyok én is ezzel a motorral. A múltkor ott hagytam abba, hogy a hengerfejek a helyükön, jöjjenek a karbuk.

Küzdök, harcolok továbbra is. A változatosság kedvéért a gyújtást raktam össze, sokadszorra. Cseréltem tömítést a vezérműtengely fedél alatt, és még egyszer csináltam gyújtás beállítást.

Az van, hogy megint röfögtettem a masinát pár órát. És igen, pont olyan vacak, mint volt. Lassan durrogni is kezd.

Az élet néha szép is tud lenni. Például, mikor a harmadik utángyártott benzincsap, ami tízszeres áron volt az előző kettőhöz képest, csak szivárog három nap után, és nem folyik.

Az a jó az újabb motorokban, hogy olyan hibák jönnek elő bennük, amelyeket az ember még nem tapasztalt. Mint most ennél a kardánnál.

Most, hogy a kondenzátor új és elvileg gyári karbuk vannak a gépen, ideje volt menni. Csak épp kellett csinálni valamit előtte a benzincsappal.