Tömítgetem a tömíthetőt, állítgatom az állíthatót. Közben pöfögök, durrogok.

Küzdök, harcolok továbbra is. A változatosság kedvéért a gyújtást raktam össze, sokadszorra. Cseréltem tömítést a vezérműtengely fedél alatt, és még egyszer csináltam gyújtás beállítást.

Az élet néha szép is tud lenni. Például, mikor a harmadik utángyártott benzincsap, ami tízszeres áron volt az előző kettőhöz képest, csak szivárog három nap után, és nem folyik.

Most, hogy a kondenzátor új és elvileg gyári karbuk vannak a gépen, ideje volt menni. Csak épp kellett csinálni valamit előtte a benzincsappal.

Reggel rettenetes benzinszag fogadott a garázsban. Az egy dolog, hogy az új utángyártott benzincsap inkontinens, de hogy az új utángyártott karbuk is...

Lassan kezdem megérteni, miért tűntek el a csőszerelvények közül a kúpos csapok. 68-ban még a lakótelepi lakásokban is kúpos volt a gáz főelzáró. Itt meg a benzincsap, ugye. Spiáter ház, réz kúp. A kettő közös felületen tömít, ha. Most éppen nem, de még elmélázom rajta.

 Az úgy volt, hogy a régi benzincsap eresztett. Ez a konstrukció igen antik: spiáter házban kúpos furat van, amelyben réz kúp tömít és forog. Az egészet benzin keni. A benzint O gyűrűvel működő tömszelence választja el a külvilágtól. Nekem az O gyűrűk voltak csúnyán kikeményedve.