Előbányásztam az üveggyertyát, és tekertem a karburátorokon. Nem kellett volna.

Most már a végső állítgatások jönnek, talán.

Úgy gondoltam, állítok alapjáratot. Persze megint nem úgy sikerült, ahogy azt Móricka elképzeli. Ha az ember lelkesen tekergeti a karbu csavarokat, de kevés a hatása, akkor esetleg nem ott van a gond. Ha visszarúg a berúgókar és tüsszög a kipufogó, akkor pláne.

A mai járatásnak is megvannak a tanulságai. Például hogy az új jobbos karbu teljes selejt.

A múltkor nézegettem, hogy mintha kotyogna az első villa. A fék sem volt az igazi. Épp Jawa 638 kezelési könyvet nézegettem, amikor eszembe jutott, valami ilyen fékbeállítást lehetne ezen a gépen is eszközölni.

Természetesen megvan, miért melegebb a jobb henger. Természetesen triviális a megoldás. Természetesen én vagyok a fogalmatlan amatőr.

Mély nyomokat hagyott bennem, amikor a szakadó esőben olyat blokkolt a hátsó kerék, hogy a motor is leállt. Rossz érzés 220 kg szovjet vassal korcsolyázni a vizes aszfalton az autók előtt. Persze megint én voltam az amatőr.

Az van, hogy megint röfögtettem a masinát pár órát. És igen, pont olyan vacak, mint volt. Lassan durrogni is kezd.

Az a jó az újabb motorokban, hogy olyan hibák jönnek elő bennük, amelyeket az ember még nem tapasztalt. Mint most ennél a kardánnál.

Most, hogy a kondenzátor új és elvileg gyári karbuk vannak a gépen, ideje volt menni. Csak épp kellett csinálni valamit előtte a benzincsappal.