Az a jó az újabb motorokban, hogy olyan hibák jönnek elő bennük, amelyeket az ember még nem tapasztalt. Mint most ennél a kardánnál.

Ahogy tologattam a motort a garázsban, a kardánnál az izé néha beakadt, megfogta a kereket. Ennek fele se tréfa.

A kardáncsukló burkolatához úgy lehet hozzáférni, hogy ki kell venni a kereket. Az algoritmus már ismert: bal hátsó rugóstag csavarját kivenni, keréktengelyt kivenni, kerék kijön kis mozgatással. Ez után tudtam körmös kulccsal hozzáférni a kardáncsukló burkolatához. Levettem és nagyon meglepődtem. Ilyen még nem volt: a kardánkereszt zsírzógombja esett ki a helyéből, és a burkolatban kavarogva nyiszogott és akasztott.

Próbáltam a helyén levő kardánnál visszatenni, de semmivel sem fértem hozzá. Le kellett csavarni négy anyát és egy csapszeget. Így kijött a komplett véghajtás, szétjött a kardántengely. Ekkor már elfordult a csukló annyira, hogy vissza tudtam csavarni a helyére a zsírzószemet. A gond csak annyi volt, hogy megforgott rajta a hatlapú dugó, nem tudtam meghúzni. Valószínűleg kicsit megdarálta, lesarkazta a tengely, míg a házban kavargott. Nem volt mit tenni, kerestem egy új zsírzószemet. Az kicsit hosszabb volt, de elfért a kardánvillák között. Jól meghúztam, és ment vissza a helyére.

Ha már a kardántengely szanaszét volt, állítottam a hosszán, hogy ne lógjon annyira ki a második villa a hardy tárcsából. Csak egyetlen rovátkát kellett arrébb tenni a pozicionáló C gyűrűt.

A kúphajtást átnézve látszott, hogy ereszti az olajat. Megnéztem a kerék szimmering csavarjait: lazák voltak. Mindegyiken tudtam fél fordulatot tekerni csavarhúzóval. Talán kevesebb lesz az olajfolyás így.

Hogy kész volt a kardán, nekiláttam a karburálásnak. Az előző napi sikeres beállítás ellenőrzéseként néztem gyertyaképet. A jobbos henger rendben volt, barnult a gyertya közepe és kicsit feketedett a széle. A balos kicsit sokat kapott, feketedett a közepe is. Ránéztem az állítócsavarok helyzetére: nem volt egyforma két oldalt. Az állítgatáshoz bemelegítettem a motort. Első körben a szebb gyertyájú jobb henger csavar helyzetéhez állítottam a bal csavarokat. Beindítottam: sokkal rosszabb lett minden, nem nagyon volt alapjárat. Ez azt jelenti, hogy a két karburátor különbözőképpen kopott.

Elővettem a klasszikus módszert, az üveggyertyát. A jobbos hengerrel kezdtem a keverék arány beállítást. Itt helyből szép világoskék volt az égés. A karbu reagált a levegőcsavarra, átment hamar sárgába a színe, ha eltekertem. Végül maradt helyzetben a csavar, csak az alapjáraton állítottam. Ez után jött a bal oldal. Az égés itt nagyon szegény lett az eltekergetés miatt. Kereshettem vissza az előző napi levegőcsavar állást. Ez a karbu is szépen reagált a levegőcsavarra. Addig tekergettem, amíg itt is a megfelelő, kék-sárga határ melletti világoskék színt nem kaptam.

Megfigyeltem, hogy gázadásra erősen besárgul a láng, azaz dúsul a keverék. Ennek okán eggyel lejjebb engedtem a súbertűket. Igazán nem kellett volna, szimplán összeomlottak a beállítások. Durrogott minden mindenfelé, és gázadásra maradt minden világoskék. Ezek szerint a súbertű jó volt, ahol volt, alulról a második horonyban.

Miután két órát elvacakoltam az állítgatással, abbahagytam a küzdelmet. Az alapjárat rozoga, dadogós lett, rosszabb, mint előző nap. Ennek összehangolása a következő alkalom feladata.