Úgy gondoltam, két lyuk fúrása a két karburátorba pillanatok alatt meglesz. Tévedtem. 

Mivel a spiáter puha, a hely meg érzékeny, fél nap kellett hozzá. Első lépésben egy selejt karbun kikísérleteztem a technológiát. Ez eltartott egy darabig. Aztán jöhettek a motorról a karbuk. Közben mondjuk eltörtem egy menetfúrót, de sebaj, volt egy másik törött, azzal be tudtam fejezni a melót. Hát így történt. 

Ezzel a karbuval nemcsak az a baj, hogy nagyon puha anyagból van. Az is a baj, hogy rettentő vékony, és nagyon nehéz olyan helyet találni rajta, ahol meg lehet csapolni a nyomást. Ha a hely megvan, akkor spéci csatlakozót kell csináltatni.

Ha a spéci csatlakozó is megvan, akkor mehet a vákuummérés a műszerrel, a karbukat beállítandó. 

Az internetes videókon minden olyan szépen megy. Beáll a mutató a zöld zónába alapjáraton, meg kicsit feljebb emelt fordulaton. Nekem ehhez képest hangyafülnyi vákuum látszott, az is egyensúlytalanul, bal oldalt több, jobb oldalt kevesebb. Töprengtem, próbáltam értelmezni a helyzetet. Aztán húzogattam a gázt, amire a rendszer életre kelni látszott. Pontosabban akkor volt vákuum, amikor a felpörgött motortól elvettem a gázt. Aztán ahogy a fordulat visszaesett alapjáratra, megent elment a vákuum.

Mivel ez síklap tolattyús karbu, a dolog egyet jelent: szét vannak kopva a tolattyúk. Vígan kering körülöttük a levegő, szegény alapjárati rendszer meg attól függően megy vagy nem megy, hogy épp melyik oldalra verődve állt meg a tolattyú. Ha a henger felé billent, éppen zár, kap az alapjárati rendszer vákuumot. Ha épp szívó oldal felé billen, nincs vákuum, az alapjárati rendszer épp hogy próbál dolgozni. Na. Így akarjon precízkedni az ember. Most már ez is világos. Fizikailag lehetetlen stabil alapjáratot beállítani így.

Van a kincsek között elrakva kínai karbu javító készlet, abban vannak tolattyúk talán. Megnézem, mi mennyire méretpontos vagy nem, és tudok-e valamit javítani a helyzeten.