Az a jó az újabb motorokban, hogy olyan hibák jönnek elő bennük, amelyeket az ember még nem tapasztalt. Mint most ennél a kardánnál.

Most, hogy a kondenzátor új és elvileg gyári karbuk vannak a gépen, ideje volt menni. Csak épp kellett csinálni valamit előtte a benzincsappal.

A mai nap tanulsága, hogy nem, mindegy, milyen krétával krétázza a féket az ember.

Előbb-utóbb műszaki vizsga fog következni. Ehhez gatyába kell rázni a fékeket. A hátsó fék a hagyományos egykulcsos. Azt a múltkor beállítottam úgy, hogy masszívan fog. Előre komplett új kétkulcsos fékfedél került friss betétekkel, de nem az igazi.

Ma a fesszabályzó környékét matattam. Bár van kínai utángyártott belőle, marad a gyári orosz, amíg bírja. Lepucoltam a házát. Ott van benne az 1975-ös gyártási dátum. Kicserélgettem a csavarjait szép új M5 csavarokra. Megkeféztem az érintkezőket. Utána beindítottam a motort, a megfelelő működést…

Egyszerűen csodálatos az új kínai karburátor pár. Nemcsak nem egyeznek a méretek a jobb és bal karbu között, de a súbertűk sem egyformák, és a tűfúvókák sem.

Tegnap alaposan megröfögtettem a gépet. Jó érzés volt végre hallani a hangját. Pótoltam a szereléskor kicsurgott olajat. Ennek okán kissé túl lett töltve. Ma két új olajfoltot látok alatta. Rá kell nézni a karter csavarokra. A váltó kimenet is könnyezni látszik.

Gondolkodtam pár órát, hogy lássak neki a vezérlés ellenőrzésének. Ahogy néztem a teret a vázban, úgy tűnt, blokk kiszedés nélkül is meg tudom oldani. Úgy is lett.

Lassan kezdem megérteni, miért tűntek el a csőszerelvények közül a kúpos csapok. 68-ban még a lakótelepi lakásokban is kúpos volt a gáz főelzáró. Itt meg a benzincsap, ugye. Spiáter ház, réz kúp. A kettő közös felületen tömít, ha. Most éppen nem, de még elmélázom rajta.