A múltkor nézegettem, hogy mintha kotyogna az első villa. A fék sem volt az igazi. Épp Jawa 638 kezelési könyvet nézegettem, amikor eszembe jutott, valami ilyen fékbeállítást lehetne ezen a gépen is eszközölni.

Addig minden rendben ment, hogy felbakolom a gépet, mert sztenderen a súly az elejére esik. De aztán... Kíváncsiságból megrángattam az első villát - és tényleg. Vagy fél centit kottyant a kormánycsapágy. Ennek fele sem tréfa. Fogtam a vastag ágytakarót, terítettem a tankra, és már jött is le a kormány, a műszerfal és a felső villakifli. A kormánycsapágy anyáján vagy négy fordulatot tudtam húzni. Töprengtem, hogy mennyire hagyjam lazára, de lötyögős villaszárakat rángatva nem tudtam túl precíz lenni. Inkább picit a feszes oldalon maradtam.

A felső villakiflit visszatéve jött a feketeleves. A felső villa záródugót úgy kell beszerelni. hogy egyszerre kívül és belül csavarodik benne menet. Kívül a dugó bújik a villaszár csőbe. Belül a rugófeszítő menetes szál bújik a dugóba. Ki van ez találva, és nem is komplikált, ha az ember tudja, mit és hogy. Én nem tudtam pontosan, és némi idő kellett, míg rájöttem, mit és hogy.

Első körben ki kell venni a kereket. Második körben ki kell lazítani a villaszár szorító bilincset. Harmadik körben a záródugót meghúzni, és vele olyan szögbe fordítani a villaszárat, hogy egytengelyű legyen a villaszár burkolattal. Itt egy percre el lehet gondolkodni, hogy a villaszár görbe, a két villakifli nem egytengelyű, vagy más trükk van a rendszerben. Ha ez megvolt, teljesen le lehet húzni az alsó villaszárat, és meghúzni a szorító bilincset. Utána meg lehet járatni a záródugót csak a villacső menetben. Aztán feltolni az alsó villaszárat. A kilógó menetes szálra 1 menetnyit rátekerni a záródugót, majd lehúzni koppig, és betekerni a dugót a villaszárba. Ha az ember kitörpölte az algoritmust mintegy 30 perc alatt, a másik szár már csak percek kérdése. Érdekes, hogy így az első tengely is magától beesik a helyére, nem kell küzdeni vele. Közben nem felejtjük el, hogy az első tengely balmenetes.

Ha már kint volt a kerék, ránéztem a fékre. Csúnya fekete égésnyomok voltak a pofákon, a felület mintegy 15%-án. Lecsiszoltam, ami randa volt, aztán ment a helyére a fékfedél. Beállításnak fogtam két villáskulcsot meg egy filctollat. Először azt néztem meg, a bowdennel húzott pofa mennyit fordul el koppanásig. Jelöltem a nullát meg a maxot a villáskulcson és a fedélen. Ugyanezt felmértem a második pofán is. Csodák csodájára az a pofa sokkal nagyobbat fordult, azaz mereven összekötve kevesebbet dolgozott. Addig tekertem az állítható összekötő rúdon, amíg mindkét pofa szögtartománya megegyezett a nem fékezőtől a teljes felfekvésig. Ehhez az egyik fékkulcsot az egyik villáskulccsal, a másik fékkulcsot a másik villáskulccsal tekertem el, míg a harmadik kezemmel a rudat állítottam.

A motor továbbra is kellemesen indul, mindkét henger dolgozik, és viszonylag jól veszi a gázt. Ha kicsit melegebb lesz, tesztelem a mindenféle állítás hatását.