Egyszóval, bonthattam újra a kuplungot. Szerencsére már egészen bejáródott a technikám, 1 óra a szintidő a keréktengely anya leszerelésétől kezdve. Közben beszereztem az esedékes alkatrészeket: a kiemelő nyomórudat, a nyomólapot és a nyomócsapágyat.
Szóval a motor megint utánfutón ért haza, kuplung hibával. Úgy véltem, a tárcsáról lemállott a ráragasztott súrlódó betét. Nagyobbat nem is tévedhettem volna.
A neves amerikai író egyik szereplője Francis Macomber, akiről azt lehet tudni, rövid ideig volt boldog életében. Valahogy így vagyok én is ezzel a motorral. A múltkor ott hagytam abba, hogy a hengerfejek a helyükön, jöjjenek a karbuk.
Küzdök, harcolok továbbra is. A változatosság kedvéért a gyújtást raktam össze, sokadszorra. Cseréltem tömítést a vezérműtengely fedél alatt, és még egyszer csináltam gyújtás beállítást.
Kicsit tele a hóbakancsom ezzel a vacakkal. Azt, hogy ráz a hátsó kerék, már orvoslom. Megvan a tartalék alkatrész kupac: felni a föstőnél, agy a polírozónál, küllőkupac a műhelyben. Az jobban idegesít, hogy néha nagyon jó, néha meg nem.
Gondolkodtam pár órát, hogy lássak neki a vezérlés ellenőrzésének. Ahogy néztem a teret a vázban, úgy tűnt, blokk kiszedés nélkül is meg tudom oldani. Úgy is lett.
Van, akinek egy matematikai sejtés bizonyítása az önfeledt szórakozás. Nekem ennek a vacaknak az életre keltése. A hibakeresés nagyon érdekes dolog. Hogy közben szétesik a berúgó rendszer... megesik. Hogy kilukad az összesen 1 üzemórát nem ment karburátor úszója... előfordul.