Ma laza 160 km-t mentem. Jó volt.

Mostanában nem történik semmi különös. A motor megy, én vigyorgok és tankolom. 

Matattam megint egy sort. Gazdagabb lettem pár tapasztalattal.

A mai napnak is vannak tanulságai. 

Járatódik a szerkezet. Ma megint beletettem egy százast. 

Most, hogy az idő tavaszi hőmérsékletet mutat, a másik gép meg leköpte az első fék bowdenvéget, és majdnem a benzincsapot is, elővettem a dübörgőt. 

Ahogy nézegettem, még mindig ette valami az olajat. A jobbos dugattyún kokszosodás látszott az új gyűrűk ellenére. 

Az első fék sosem volt igazán jó. Illetve volt majdnem jó, meg éreztem úgy, hogy akár jó is lehet, de nem lett. Néztem pofa felfekvést, reszeltem pofákat, de valahogy nem akart gömbölyű lenni. Mindig a kulcsnál akart felfeküdni, és a támasztott rész nem érte el a dobot. 

Velem mindig történik valami. Valami, amit sosem gondoltam volna. 

A felfújt blokk azzal a kellemetlen dologgal járt, hogy szegény motoros ruhából nem tudtam rendesen kipucolni az olajat. A spéci, membránszelepes szövetet nem mertem kefélve, ultra dermmel megtámadni, és a nitrohigítót sem mertem bevetni. Két mosás után is foltos maradt a világos ruha, így jártam.…