Csináltam pár dolgot a cirill betűs videókban látottak alapján.

Első körben kivettem a kúphajtás belsejében levő távtartóból a filckarika tömítést. A filckarika a távtartó hornyában lakik. Elvittem a darabot kedvenc O gyűrűsömhöz, és ott válogattunk bele megfelelő méretet. Vettem egy saccra jót meg egy kisebbet, és nekiláttam legózni.

Levettem az olajos filcet, feltettem az O gyűrűt.

Kíváncsi vagyok, meddig bírja a gumigyűrű. Majd a teszt megmondja.

A második tanult okosság a tányéros szimmering helyettesítése volt. Ilyen a két alkatrész egymás mellett. Ki lehet találni, melyik a tányéros. Az a baj vele, hogy nem jó minőségű az anyaga, és ereszt a tömítő pereme.

Így néz ki a helyére próbálva, persze kivett agy mellett.

Így pedig a szabványos szimmering néz ki ugyanazon a helyen. Picit lazának tűnik a fészekben,de majd a teszt megmutatja, mit tud.

A következő lépés a régi szimmering megsemmisítése. Ki kell vágni belőle a tömítőperem részt, mert helyette az új szimmering fog működni. A tányéros részre azonban távtartás és résolaj elvezetés miatt szükség van.

Így néz ki a szabványos szimmering beépítve az agyra.

Ez pedig a végső állapot, a kivágott tányér hozzáadásával. Ránézésre gyári.

Ami érdekes volt, hogy a tányérkerék golyóscsapágya feszesen, ropogósan járt. Kivettem a helyéről, és tettem be helyette növelt, C4 hézagú Koyo csapágyat. Az simán bement a helyére, és ropogás, akadás nélkül forgott. A kivett csapágyat méregetve kiderült, hogy az olcsó varázscsapágynak a belső gyűrűje szélesebb, mint a külső, és az adott beépítésben ez pont nem volt jó, ahogy az alap hézag sem volt elég.

Ha már beleztem, ránéztem a tányérkerékre. Pörgettem, forgattam, és láttam, hogy üt az agyon. Szétszedtem, rámértem. Az jött ki, hogy az agy vezető pereme és a tányérkerék vezető furata között 0,3 mm hézag van. Jobb híján kerestem a kincsek között 0,15 mm vastag lemezt, és betettem az agy és a tányérkerék pereme közé hézagolónak. A dolog működni látszik, mert 0,5 mm ütés helyett 0,2-0,3 mm ütést mutat az indikátor óra, és szemre is kisebb a kóválygás. A hézagolás kilógó részét levágtam, és beépítettem a kereket.

Ha már ott jártam, a kúpkerék hézaggal is foglalkoztam. A videók szerint be kell pottyantani a tányérkereket a helyére az öntvényben, és nézni a játékot, figyelni a gördülési ellenállást, mindezt szimmering tömítések nélkül. Nekem a kiskeréken ott volt a tömítés, azt nem akartam szétszedni. Addig pakoltam a hézagoló alátéteket az agy belső peremére, míg két ujjal vígan forgatható nem lett a fogaskerékpár. Ekkor betettem a tányérkerék fedelet, meghúztam az összefogó csavarokat, és újra megnéztem, mi változott. Szerencsére semmi, ment tovább a kétujjas forgatás.

Tovább gondolkodva ránéztem a váltó kihajtó tengely diója és a kardántengely furatának méreteire. 1 mm volt a hézag a kettő között. Ez pont akkora méret, hogy legfeljebb vékony, 0,5 mm falvastagságú fémpersellyel lehetne kompenzálni. Ehhez most nem volt lelkületem, marad így a rendszer.

Ami még érdekes volt, az a Hardy villa szöghelyzete a kardánvillához képest.A kardántengelyen hat hornyos borda van, azaz három különböző helyzetben lehet feltenni a villákat. Végigpróbálgattam az opciókat, és az jött ki, amit a cirill betűs videóban mondtak: az a legtisztább helyzet, amikor a Hardy villa merőlegesen áll a kardánvillához képest. Összejelöltem a darabokat, és így mentek vissza a helyükre.

Ez azért érdekes, mert a szögsebesség ingadozás mentes hajtáshoz pont párhuzamosan kellene lenni a villáknak, de az a helyzet nem érhető el. Mindegy, higgyünk a nagyszerű szovjet tudósoknak.

Ezután a sok szerelés után a próbautak vannak hátra, majd, ha az időjárás és az időbeosztásom kiadja a közös halmazt.