Továbbra is tele a hóbakancsom a mesterekkel.

Az első mesterrel átbeszéltük, hogy két héten belül nagyjából elkészül a főtengely centrír. Természetesen nem készült el, mert a mesternek sürgős egyéb dolga volt, a melósok, meg nem értek rá. A melósok persze nem is hallottak a dologról, és csodálkoztak, mit hever ott a kosár alkatrész. Az egészségesnél kissé magasabb vérnyomással ugyan, de elhoztam a vasakat.

Gyorsan kerestem újabb műhelyt, és elvittem a cuccot. Ez szimpatikusabbnak tűnt. Mondták, kell befogó hozzá, de egy hét vállalható határidőnek tűnt. Ez telt el ma. Közben kiderült, a főnök úr itt sem ér rá apró-cseprő ügyekkel  foglalkozni, ügyfél tájékoztatás például, de a melós mester korrektül dolgozik. A főtengelynek kész a befogója, és három-négy konfigurációban megpörgették a mérőpadon, mert furcsán viselkedik.

Úgy tűnik, a főtengely öntvény anyaga egy csoda, mert a mester szerint oda kellene anyagot tenni, ahova csak csavarozva-hegesztve lehet, elvenni meg onnan kellene, ahonnan már nincs mit. Ezt masszívan egyenetlen sűrűség eloszlásnak mondják. Létezik ilyen, ha nem egyenletesen elkavart anyagot öntenek ki az üstből. Ez lehetett az oka, hogy olyan szép állapotban, nem kopottan megmaradt az alkatrész: olyan vacakul rázott, hogy inkább nem használták, ha nem volt muszáj. A mesterrel megbeszéltük, hogy hova mekkora ellensúlyt pakoljon fel, hogy valamennyire simuljon az alkatrész járása. Azt is megbeszéltük, hogy engem hívjon direktben, mert a főnök úr nem ér rá piszlicsáré ügyfelekre. Most erősen bizakodok, hogy egyrészt jó lesz a cucc, másrészt hogy jövő héten talán kész lesz. Próbálgatós a dolog, és 50 grammokat kell felpakolni ide-oda úgy, hogy 6000/perccel forogva ne repüljön le a helyéről.