Reggel rettenetes benzinszag fogadott a garázsban. Az egy dolog, hogy az új utángyártott benzincsap inkontinens, de hogy az új utángyártott karbuk is...

Tekintve, hogy a dadogás hiba járt a fejemben, először a karbuknak álltam neki. Elővettem a régi szovjet karbukat, amelyeket gondos ultrahangos tisztítás után tettem el. Mocskosnak mocskos a felületük, de a méretpontosságuk valószínűleg jobb, mint az utángyártotté. Először a jobbos cseréltem vissza a sajátjára. Az minden gond nélkül ment, csak az úszót kellett visszatenni bele, mert ezt tettem a kilikadt utángyártott helyére. Aztán a balos jött. Itt nyugtáztam, hogy máris kicsíptem a szívócsövet a karbuval összekötő gumicsövet. Sebaj, egyelőre elmegy. A balosnál túl hosszúnak tűnt a gázbowden. Jobb híján az utángyártott karbutetőt raktam a régi  karbura, hogy ne kelljen még bowdenvéget is forrasztani. Az már méretre volt állítva.

Minden összecsavarozása és a benzincsap nyitása után indítottam a motort. Csodák csodája, már pöffent is. Elzárt légszűrővel szépen járt, pedig javában lötyögtek a karbuk állító csavarjai. Gyorsan meghúztam az állító kontraanyákat. Az alapjárat a légszűrő nyitásával elég kaotikussá kezdett válni, de jól utána lehetett menni alapjárati levegőcsavarral, meg alapjárati csavarral. Percek alatt megvolt a karbuk durva hangolása. Ez élmény volt, mert az utángyártottak nem nagyon reagáltak az állítócsavar tekergetésre.

Amíg ketyegett meg melegedett motor, ránéztem stroboszkóppal a gyújtás időpontra. Meglepő módon szépen jelen volt, talán 2 mm eltéréssel. Nem gondoltam volna.

Utána megnéztem, milyen a gázreakció. Nem volt rossz, de a durrogás, puffogás még mindig itt volt. Sebességbe rakva 40-50 km/h-hoz tartozó fordulatszámmal járattam. Ott is bedadogott állandó fordulaton. Ezt összefoglalva úgy gondolom, ideje kondenzátort cserélni. Elvileg új, de ki tudja...

A benzinszag megszűnt, a gyári tűszelepek szépen tömítenek.