Az idő hidegebb, úgyhogy visszabontottam a hajtórudakat. Nem kellett volna. Vagyis... mindegy.

Az úgy volt, hogy eleve nem sok kedvem volt nekilátni. Jó a motor, szépen megy, minek piszkáljam. De most érek rá, most még tudok alkatrészt szerezni, most kell belenézni. A gyertyákat kivéve az alábbit láttam:

A jobbos, matatott henger gyertyája fehér, ahogy egy 95-ös benzinnel etetett szerkezetnek lennie kell. A balos, nem bántott henger gyertyája azonban barnul, azaz finoman eszi az olajat. Vajon miért?

A hengerben a szürke sáv, illetve a két matt gödör már sejteti, hogy baj van. Csapszeg seeger, megint. Még mindig. Most a  másik hengerben.

A lehúzott henger mutatja a bajt a maga teljességében. Dugattyú kuka. Biztosító seeger a helyén, és a kemény rugóacél rezgései mindent megesznek maga körül. Még az olajlehúzó gyűrűből is kiharapott egy darabot. Most lehet feltúrni az alkatrész készletet, van-e fúrható hengerem a meglevő tartalék dugattyúhoz, és venni kell egyetlen Belcord gyűrűt a készlethez. Ha pechem van, akkor két dugattyú, henger és gyűrűkészlet lesz a bevásárló listán.

Ami miatt bontani kezdtem, az a hajtórudak tömege. Jól láthatóan 20 g különbség van köztük, amit illene 1-2 g körülire redukálni. Nehéz eset, mert szemre, geometriára elég egyformák. Még kicsit méregetem, mit merre lehetne farigcsálni.

Ha már bontás, megnéztem a csapágyakat. Azt sem kellett volna. A sok túlhevült üzem és kevés olaj alaposan elintézte őket. A főtengely csapok még épek, úgyhogy persely csere valószínű. Szép nagy bevásárló listám lett hirtelen. El leszek a melóval újévig.

A jobb oldalon a hajtórudat kell lefaragni könnyebbre, és mehet össze a rendszer. Bal oldalon henger és dugattyú csere esedékes.