Kicsit úgy érzem magam, mint a viccbeli bácsi, aki mire lehajolt, a csiga huss!

Nézegettem tovább a karbukat, ahogy meséltem. Kivettem az úszókat, néztem a tűszelepet és a fészket. Nem ragad, nem szorul, nem feszül semmi sehol. A jobbos úszóházban volt kis víz jellegű dolog, azt szépen kipucoltam. A tűszelepek kisé kopottak, de ez van, ez gyári karbu, nem patkolnám kínai utángyártott varázs alkatrészekkel. Aztán csak poénból ránéztem a karbu talpakra, amelyeket tavaly reszeltem síkba. Természetesen el voltak görbülve.

A hővédő tömítés vastag és puha. Ha bármerre tekeregnek a térben a tömítendő felületek, egy darabig kompenzál, aztán már nem. A hengerfej anyag rettenetesen puha, nála csak a karbu anyag a puhább. Fogtam a csiszolópapírt és a síklapot, és darabonként tíz perc alatt visszatettem a karbu talpakat a síkba. Most nem kellett sokat levenni belőlük. Aztán összeraktam a rendszert, és elmentem megmelegíteni a gépet. 

Nagyon másképp, sokkal finomabban viselkedett a vas. Ahogy megmelegedett, olyan szépen vitte a 90-100-at, ahogy eddig soha. Aztán ment a 110 utazó is, bár ott kezdett morcos lenni a hangja. Felette csilingel, valószínűleg eggyel magasabb helyen levő súbertű kellene. Teljes gázon megint elhallgat, de csúnya kemény hangja van. Lehet, rá kell nézni az előgyújtásra is.

Ahogy megálltam, néztem, mit csinál az alapjárat. Jelentem, egész stabil. Nem emelkedik felfele, nem csökken leállásig. Remélem, így marad egy darabig. 

Épp akció volt a benzinkúton, meg ideje is, úgyhogy megvettem az olajat az esedékes cseréhez.