Az elmúlt évben több nagy rácsodálkozásom volt. 

A motor működését a szokásos olajszivárgásokon kívül három dolog zavarta nagyon: az egyre gyatrább és véletlenszerűbb indíthatóság, a melegen előforduló egyhengerezés és összeomló működés, és a vacak kétkulcsos első fék. Az első gond, a véletlenszerű indíthatóság odáig fokozódott, hogy megint tízből egyszer akart indulni hidegen, amikor is hibátlanul ketyegett alapjáraton, de addig minden bajom lett a rugdosástól. Sőt, melegen is kezdte ugyanezt, ami nem vall nagy üzembiztosságra. Szokásosan ki-be jártam a karburátorokban, de egyszerűen nem találtam lényegi dugulást, ami ezt eredményezte volna. 

Aztán egyszer gondoltam egyet kínomban, és visszatettem az elektronikus helyett az egyik nem túl rossznak tűnő megszakítós gyújtást. És hoppá. Azonnal, elsőre indult a masina. Sántán járt, másfél hengerezett, de stabilan indult akárhányszor. Meglehetős heuréka érzésem lett. Volt egy kontakthibás elektronikus gyújtásom. 

Akkoriban épp augusztus volt és nem börze szezon, így szeptember közepére lett másik elektronikus gyújtás. Addig kipróbáltam mindegyik megszakítós készletemet, de nem tűntek stabilnak. Melegen igen erősen jött az egyhengerezés, a szinkron összeomlás. Aztán szeptember végére fent volt az új gyújtás, lehűlt az idő, és mesebeli jó indíthatóság alakult. Egy gond megoldva.