90
Apró siker
Talán a lóra mondják, hogy elöl harap, hátul rúg, középen meg ráz és leesni róla. Középtájon ez a masina is úgy viselkedett. Rázott, döcögött.
Hosszabb távon a rázás nem jó sem a lelkemnek, sem a porckorongjaimnak, úgyhogy tennem kellett az ügyben. Ennek fontos kelléke a fürdőszoba mérleg, abból is a 200 kilós méréshatárú kivitel. Kellő inerciájú családtaggal ketten ráültünk a nyeregre, majd egyedül. Mértük a tömegeket elöl-hátul, a hosszokat szintén. Tömegre az jött ki, hogy a gép pucéran 190 kg körül van, és a súlyelosztása sem rossz. Üresen az első tengely kap 55% tömeget, csekély porhüvelyemmel terhelve a hátsó tengely. Ez akár jól motorozható is lehet. Ami pedig a nagy rácsodálkozás volt, hogy ketten ülve a nyeregben kellemesen lágy lett a hátsó rugózás, és még a tappancsaim is leértek a földre.
Ennek fele sem volt tréfa, ilyen lágy rugózás kellett egy személlyel. Elővettem futómű tervező deszkamodelljeimet, lemértem a rugót, merevséget és frekvenciát számoltam két személlyel, hogy lássam, milyen amikor jó. Aztán átszámoltam mindent a saját tömegemre. Kijött, hogy jóval lágyabb rugó kellene. Ezután azzal töltöttem pár órát, hogy a szükséges lágyabb rugó szemre ne nagyon térjen el a gyáritól. Szerintem sikerült:
A bal oldali a gyári rugó, a jobb oldali a saját számolás. Mivel annyi eszem nem volt, hogy mérés előtt kiszereljem a rugót a csillapítóból, 5-10%-ot tévedtem. Majd kiderül, számít-e. A különbség ott van hosszban is:
A kellemes az volt, hogy a rendelés leadásától a festés végéig 10 napon belül lezavaródott minden. Hiába, január elején még nincs sok megrendelés sehol.
Aztán elővettem az évtizedekkel korábban készült rugó összenyomót, és megnéztem, tudom-e használni. Nem tudtam. Így hát fogtam az esztergát és három többé-kevésbé éles, tetszőleges típusú kést, és nekiláttam méretre faragni benne a lukat. Igyekeztem sem a tokmánykulcsot nem röptetni, sem a tokmány pofáit kiesztergálni. Amatőr lévén lassan és pontatlanul dolgoztam, de csak egészen keveset kellett kézzel, reszelővel igazgatni a végén. És sikerült:
Itt már csak azon szomorkodtam, hogy a meneten igen sokat kell tekerni, míg össze meg szétmozog a rugó. A csillapítás leellenőriztem, minden kellemesen lágy volt. Utolsó emlékeim szerint ATF ment bele, az elég lesz a lágyabb rugóhoz is. Majd kiderül az első teszten.
A rugóstagokat a helyükre téve eléggé izgulva engedtem kerékre a masinát. A szokásos lólengés mozdulattal másztam nyeregbe, aztán figyeltem, mi történik a súlyom alatt. Az történt, hogy pici nyiszogással kísérve besüppedt a hátsó futómű. Olyannyira, hogy mindkét lábam leér a földre! Öröm ez a magamfajta rövidcsülkűnek. Ezen felül a hátulja szemmel látható rugózást végez, amikor ugrálok rajta. Öröm továbbra is.
Az etalon eddig a CBF250 rugózása volt. Érzésre ez is olyan lágynak tűnik most. A menetpróba majd mond valamit. Addig is megspóroltam, hogy a drága pénzen újrarakott üléskárpitból kelljen faragni, és a szép matt huzathoz hozzányúlni.
Marad a kérdés, hogy mi volt a gond a rugóval? Józan paraszti ésszel annyi, hogy tervezéskor a motor hátuljának az oldalkocsi és a benne hömpölygő utas tömegének jelentős részét is viselni kellett. Ez 100-150 kg lehet, ami most nincs. Írják bizonytalan netes források, hogy a 90-es évek eleji szóló típusnak nemcsak a kereke volt kisebb, de a hátsó rugóhoz is hozzányúltak. Most én is. Ha menet közben jó lesz, nagyon fogok örülni. Aztán talán az első rugókkal is kezdek valamit, ha ott ráz.