Elég halovány volt tegnap a masina működése, úgyhogy ránéztem a stroboszkóppal a gyújtásra.

Jól tettem, mert az érzésre beállított gyújtás időpont valahol az utógyújtás és a felső holtponti gyújtás között mozgott. Kicsit törtem a fejem, hogyan kell ezt a gyújtást beállítani, mert olyan rég raktam össze, hogy elfelejtettem. A lényeg az, hogy a főtengelyt felső holtpontra kell tenni, és addig tekerni a gyújtás alaplapot, amíg az azon levő led elalszik. Az ellenőrzéshez 3000/perc fordulatot kell beállítani, és ott látszik a helyén a lendkeréken stroboszkóppal nézve a gyújtás időpont. Nem egyszerű, nekem két emberes játék volt.

Ha már matattam, a jobb oldali karbu alá is beépítettem a 6 mm vastag bakelit alátétet. Síkba csiszoltam a karbu talpat, az alátétet is kellett kicsit egyengetni. A motor pöccre indult, lett benne erő.

Ezen fellelkesülve elballagtam egy 110 km-es körre. Szép zöld a világ, láttam szamárcsordát, nyulakat, fácánokat, teleobjektívvel madárleső hobbistákat. Mentem lassabban, aztán inkább gyorsabban. Hazaérve már a kipufogó dob első harmada is megkékült, egész a lábtartó helyéig. A többi része még krómszínű. A masina simán jár, helyén levő gyújtással nem durrog és nem kelletlen. A 90++-os tempót gond nélkül tartja.

Vagy 20 percet vártam otthon a betonon, hogy lássam, mi merre folyik. A difi nem folyik, a kardán kihajtás sem. A motor eleje sem taknyos, a hengertalpak sem, a szelepfedelek sem. A motor és a váltó között folyik valami, valószínűleg a főtengely szimmering vagy a váltó behajtás. Össze vagyok törve. A karbu hőszigetelés jó lett, nem forrt fel bennük a benzin, nem jött át annyira a henger hője.

Most azon agyalok, mi rezeghet még, ami nem főtengely és lendkerék. Maradnak a kuplung alkatrészek, a váltó, esetleg a vezérműtengely. Szakaszolni kell tovább.