Mostanában nem történik semmi különös. A motor megy, én vigyorgok és tankolom. 

Az úgy volt, hogy megjött a hátsó hajtásba a spéci anya, ami a tömítést tartja. Jött bele két szimmering is, kellően ferdén beleküldve. Ezeket a szimmeringeket óvatosan kibányásztam, és rendesen helyre raktam. Aztán ellenőriztem a kúpkerék hézagolását. Természetesen megette a szerkezet az egyik 0,1 mm-es hézagolót, úgyhogy átrendeztem a rendszert 0,3-as lemezekre. Óvatosan összekalapáltam mindent, és szokásosan reménykedtem az amatőr szerelők védőangyalának segítségében. A kalapálást szó szerint kell érteni, mert menetes anya helyett ék feszíti össze a kis kúpkerék tengelyén a mindent. 

Ha már kint volt a minden, ránéztem a váltó olajfolyásra. Ebben a váltóban Jawa módjára kiemeli a kuplungot a váltószerkezet, ha jól van beállítva. Ennek a kiemelőnek van egy váltóból kimenő rúdja, azon egy O gyűrű. Onnan folyt minden nagyon. Az O gyűrűt egy síklemez tartja a helyén, ahhoz meg a hardy tárcsa leszerelése után lehet hozzáférni. Ha úgy is ki volt bontja a hátsó hajtás, visszabontottam a hardyt, és kicseréltem ezt a gyűrűt valami hasonló méretűre. Aztán összeraktam mindent, és reménykedtem. 

Idő kell, míg az olaj megtalálja a maradék réseket a kifolyáshoz, és idő kell, míg az olajsár betömi ezeket a kis réseket. Nem lehet sietni, nem érdemes sietni.

A motor pöccre indul, amúgy elsőre. Ha sokat állt, irtóztató hangok jönnek belőle, aztán körbeér az 50-es olaj, méretre melegednek a hézagok, és minden elhalkul, selymessé tompul. Alapgázon néha höppen egyet, talán valamelyik úszó nem zár túl pontosan. Fordulaton kisimulnak a rezgések. Kis gázon kellemesen huttyog, fél gáz felett üvölt, és mostanában már az egyenest is megtalálja. Ha a szél nem erősebb közepesnél, akkor oldalszélben tartja a vonalat. 110-115 körül szépen utazik, de 70-90 között jobban érzi magát. Lehetne bele a még hosszabb végáttétel, de akkor elmúlna az, hogy negyedikben alapgáz körül pöföghető az 50-es tempó. 

Valahogy pont méretem a masina, passzol az ergonómiámhoz. A Jawa 638-on ültem még ilyen kellemesen. Egy-két óra alatt nem fáradok el, minden kézre-lábra esik. Annyira elvagyok, hogy most tűnik fel, hogy az ülésszivacs orra elöl túl szélesre és magasra sikeredett. Terpeszben végtelenül kényelmesen ülök rajta, de nem tudom térddel szorítani a tankot. Böki a combomat az üléscsücsök. Amennyibe az ülés került, nem fogom egyelőre szétszedetni. 

A hátsó hajtás egyelőre nem folyik, a motorblokk nem folyik érdemlegesen, a váltó folyás is lassan megáll a hátuljánál. Most a kardán kivezetés kezdett ereszteni, hogy ne unatkozzak. Pont a jobb csizmasarkamra szórja az olajat. 

Most kéne messze menni, mert jó vele. Kéne szokásos 300 km tesztkör, meg a szokásos Kékes fotó. Majd valami hétköznap, amikor nincsenek annyian arra lelkes sportmotorosok.