Velem mindig történik valami. Valami, amit sosem gondoltam volna. 

Legutóbb épp a kúphajtás tömítését babusgattam. Folyt a kúphajtásház, régóta szenvedtem vele. Cserélgettem a tányér szimmeringet, volt viton és nem viton, de nem akart jó lenni. Cserélgettem a kardán bemenő szimmeringet is, az sem akart jó lenni. Aztán elértem oda, hogy a tányér szimmering már nem látszott nagyon taknyosnak, de a behajtásnál ömlött továbbra is. Hogy a motorblokknál megokosodtam szuszogó témában, a következő próbálkozásnál ránéztem a kúphajtás szuszogó furatára. És hah! Nem ment át rajta a drót. Igen, ez el volt dugulva.  A kúphajtásház is felfújta magát, ezért jött orrán-száján az olaj. Kettő olajtér, kettő szellőzés gond. A biztonság kedvéért megnéztem a váltó szuszogóját, az rendben szelelt.

Most óvatos voltam. Cseréltem még egyszer a behajtás szimmeringeket, és mivel kicsit tágnak tűnt a fészkük, tömítő pasztával körbekentem a szélét. Ment a teszt, még a nyári melegben, és úgy tűnt, újabb dolognak került pont a végére. Vagy pontosvessző; vagy három pont...