Az életem hülye hibái lista újabb karakteres elemmel bővült. Természetesen ezt sem gondoltam volna.

A képen a karburátor alja látható, rajta egy furcsa dologgal.

A furcsa dolog a felső, fényes golyó. Ugyanis az elveszett. Menet közben. Az a golyó a főfúvókához vezető benzinfuratot zárja le alulról. Ha meglazul vagy kiesik, a benzin ömlik a földre, és a főfúvóka nem tud dolgozni. Ez a selejtes jobbos karbu, szóval gyárilag vacak lehetett. A döcögős úton ment nagyobb tempó végleg kirázta a helyéről.

A kitágult fészket nagyon mérni nem tudtam, úgyhogy elvittem magammal a házat a csapágyboltba. Aztán a következőbe is. Itt már volt belepasszoló méret, amely tisztességgel szorult. Odaadták ingyen, annyira kis tétel. Otthon nekiestem a kiskalapáccsal, jól bekocogtattam a helyére, és a spiátert is megkopogtattam körülötte.

Az összerakott, kalibrált karbut boldogan raktam vissza a helyére, és nekiláttam berúgni a motort. Ami nem indult. Rugdostam, tekergettem a levegőcsavart: semmi. Ennek fele se tréfa, meg a térdemet is kezdtem érezni úgyhogy pihentem pár napot. Aztán ki-be jártam a gyertyákba, fújkodtam a fúvókákat. Semmi. Megint pihentem pár napot. Aztán rájöttem, hogy újra kell kalibrálni a rendszert, mert megint máshol fognak dolgozni a karbuk. Kezdtem egyformára tekerni a levegőcsavarokat. Másfél fordulat, semmi. Egy fordulat, semmi. Fél fordulat, kóbor pöffenések. Megint kezdtem érezni a térdemet, úgyhogy kicseréltem egy gyertyát. Egyből indult a motor. Aha: az NGK feliratú gyertyák döglődnek. Kidobtam a másikat is, mentek vissza a régebbi Briskek. A motor járt, tekergettem tovább a levegőcsavarokat, most vissza kijjebb. Aztán kicsit utána mentem a levegőcsavarokkal, és lett stabil alapjárat. Pfű.