Az kell mondjam, ez nagyon jó érzés, végre.

Az alapjárat állítás jól sikerült. Hidegen köhög-szörcsög a masina, de indul. Aztán kikunkorodok a főútra, és már magánál van. Eleinte csattog, zörög, aztán átjárja az olaj, megmelegedik, és a motorhang mindent elnyom. Ma 100 km körül mentem, és minden percét élveztem. Bármilyen gázálláson húz. Reagál a gázra. Az első gumi, amely lapos volt a sok állástól, már kirúgta magát, és csak a kerék ütése remeg. A 90-es tempó félgázon megy. Az autók közül csak azok kerülgetnek, akiknek nagyon sürgős. Lestem is a tükröt, mert az egyik istenbarma két kocsit, köztük meg engem előzött egyszerre.

Az a gondolat, hogy spórverziós dübörgő BMW vagy Harley helyett, csak részben jött be. Nem lett annyival olcsóbb, cserébe sokat bénáztam és tanultam belőle. A futómű 90 felett nem feltétlen emberbarát. Pedig az ember még nyit negyed gázt, és akkor a motorhang meg a dübörgés mindent még jobban elnyom, és nagyon tolni kezd. És még mindig van negyed gáz tartalék. Ha fél óra után minden üzemi hőfokon van, nagyon pörgős, erős motor. Nem harap, mint egy négyhengeres, hanem tol. A Honda CX500 volt ilyen, csak civilizáltabb kiadásban. Plusz az epilálta a jobb lábszáramat, és égette a jobb térdemet. Ez kellemesen fűti a bokát, cserébe jobb lábnál csak egyféle pozícióban van elegendő tér.

A hátsó rész egyelőre száraz, csavart nem hagyott el, és megállás után csak percekkel kezdi összepsilini magát. A pisilésen még dolgozom, de most egyelőre erőteljesen örömködök. Láttam bivalyt, tehenet, lovakat, fácánkakas sereget, fácántyúkot, nyulat. Jó volt.