Természetesen hülye vagyok és hülyeségeket csinálok. Meg kapkodok.

Szóval az a helyzet, hogy a blokkban nincs acélpersely a szelepvezetőknél. Sima hónoltnak tűnő alufelület van. Ezt a többedik elbaltázott szeleptőke csere szünetében gondoltam végig, és a biztonság kedvéért mágnessel leellenőriztem. Ezt a szerencsétlen alufelületet gyötörtem, püföltem, dörzsáraztam. Aztán kifogytam a második adag utángyártott szeleptőkéből, és tartottam egy mosolyszünetet. Pár hétig pihenésképpen egy másik projektet kalapáltam életre. Az már egyenesben lenni látszik, úgyhogy visszatértem ehhez.

Matatás és pakolgatás közben átnéztem a dnyeperes dobozokat. Véletlen meglett az a kupac kopott, gyári szeleptőke, amit nem dobtam ki, mert jó lesz ez még. Ezt jó jelnek vettem. Aztán szétbontottam a tartalék blokkot, kivettem a főtengelyt. Végignéztem a kenési rendszerét, furatait, hézagait. Levegővel megnyomtam a csatornákat, néztem, mi hol buborékol. A soron következő gondolat az volt, hogy esetleg a kenés hiányzik a vezérműtengelyről. Fél napot tovább gondolkodva kitaláltam, hogy tudom ellenőrizni.

Levettem a bal hengert és dugattyút, negyedikbe tettem a váltót, és megtekertem a hátsó kereket. Fél perc után már ott volt az olaj a hajtórúd csapágyak oldalán, csorgott kifele a forgattyúkarokon. Megnéztem lámpával, hogy a kopós tőke bütykén is ott az olajcsepp. Ezen megnyugodva hosszú tíz perceket néztem lámpával az inkriminált tőkefuratot. Utána érzésre még párat tekertem rajta a dörzsárral. Ez csak látszattevékenység volt, mivel puszta kézzel, könnyen járt. Na jó, itt-ott két kézzel kellett fogni.

A tőkéket végignéztem, melyiknek van a legkisebb játéka. Aztán fogtam a tőkét és vastagon bekentem MoS2 porral. A furatot is. Szárazon, többször. Tapasztalt kollégám szerint nincs ennél jobb kenőanyag kritikus terhelés és rossz felület minőségek esetén. Aztán összeraktam a bal hengert. Harmadik rúgásra be is indult a masina, és szép kerek hangja volt. Ezt már ismertem.

Az időjárás közbeszólt, és napokkal később mentem tesztútra. Vártam a szokásos rángatást, dadogást, egyhengerezést. Valami érezhetően nem volt gömbölyű, mert negyedgázig-félgázig jó volt a gép, felette rezgett, rángatott, de alatta volt egy kellemesen röfögő zóna. Ott mentem, érzésre 70 körüli tempóval, mert a km órát megölte a túl hosszú spirál. A szokásos 20 km végén még mindig lusta volt a masina, de semmi csörgés, csattogás, egyhengerezés. Meglepő.

Ha már így, mentem tovább. Kicsit jobban húztam neki, és vártam, mi történik. Kelletlen és lusta volt a motor, de mutatott életjeleket. Visszafordultam, és bízva a nem tudom, miben, továbbra is a lassú, 75-80 körüli tempóban döcögtem haza. A teherautókat nem előztem meg, tartottam a távolságot.

Egy kanyarban tompa koppanást hallottam, és megváltozott a motor hangja, csattogósabb lett. Sejtettem, hogy az egyik szelepvég sapkával történt valami, a 35. km táján. Ez az elmenő szelephézag szokásos jele szokott lenni. Érdekes módon továbbra is ment és húzott mindkét henger, sőt talán kicsit virgoncabb lett. Nem tudtam értelmezni a dolgot. Szépen hazapöfögtem.

Amikor a motor kihűlt, ránéztem. A poén kedvéért a kipufogó szelepről esett le a végsapka. A szívószeleppel minden rendben, jó a hézag. Sőt, a kipufogónál is. Valószínűleg megragadt egy pillanatra a szelep, azért történt a malőr. Most ámulok és nem hiszem el, hogy megoldódott a tőke probléma. Kell még egy próbaút, hogy tutira bízzak benne.