A következő szeleptőke is megholt, nyugodjon békében.

Az úgy volt, hogy levettem a hengerfejet megint. Ránéztem a szelepre, ahogy terveztem. Szemre szimpatikusan jött-ment, de a biztonság kedvéért megsimogattam dörzsárral a szelepvezető belsejét. Kicsi a nyomórúd is görbének tűnt, egyengettem rajta.

Aztán nekiláttam a következő szeleptőkének. Befogtam a tokmányba, és csiszoltam, csiszoltam, míg kézzel kényelmesen nem jött-ment-forgott a blokkban. Eltartott egy darabig, mire jó lett. Lelkesen újra összeraktam a rendszert, állítottam szelephézagot. Aztán járattam öt percet. Aztán megint állítottam a hézagon, mert elment.

Időközben a kúphajtás agyát is kicseréltem, hogy a kúphajtás szimmering alatt friss, sík felület legyen. Hogy a két dolog kész lett, megint mentem próbakörre. Másfél henger indult, de az elmászó szelephézag miatt nem tudok rendeset karburálni. A próbakör alatt egyre kellemetlenebb lett a gép járása. A végén meg is ragadt egy pillanatra. Kigurultam, ráengedtem a kuplungot, beindult, lassabban mentem tovább.

Közben megdöglött a km-spirál, hangja mint a fogfúróé. A km-óra is meghalni látszik, össze-vissza rezeg. Ellenben a motor nem folyik, nincs túl sok kartergáz.

A futómű elmegy, a fék szintén, az elektromos rendszer oké. Az üléshelyzet jó. Menni kellemes lenne vele, csak jöjjek rá erre a trükkös hibára. Merthogy 60 km után megint 6 mm a szelephézag. Hehe. Még van kettő tartalék tőke, nem adom fel. És a kúphajtás is csöpög tovább, rendületlen.