A szívószelepet tippeltem döglöttnek, és természetesen nem az volt a bűnös. Hanem a kipufogó, ki gondolta volna.

Miután levettük a motort a dögszállító utánfutóról, egész este azon gondolkodtam, mi lehet a probléma. Kicsit még éjjel is. Reggel aztán levettem a szelepfedelet, és természetesen egyik tippelt variáció sem jött be:

Igen, a kipufogó szelep nyomórúdja ugrott ki a helyéből. Bárcsak minden ilyen egyszerű lenne. Visszatettem a helyére, állítottam hézagot és örültem. Ha már hézag, ránéztem a másik oldalra is. A szívószelep hézaga elég nagynak tűnt, a szelepvég csésze éppen nem pottyant le.

Ha jól emlékszem, itt hagytam meg a vacak új szeleptőkéket, úgyhogy bontottam lefele a hengerfejet. Természetesen az új szeleptőke volt a hibás, igen vacakra kopott. Mint írtam, utángyártott vacakkal vigyázni kell. Itt a teljes kiszedett készlet:

A négyből a bal szélső ép még, mert azt már korábban kivettem. A többi vagy tóruszosra kopott, vagy álltában bemaródott. Ránéztem a hengerfejre: minden rendben levőnek tűnt:

Visszapakoltam a vacak helyett egy használt, gyári tőkét, és összeraktam mindent. Hézagállítás újra, majd indítási kísérlet, hiszen minden jó. Pöccre indult a motor. Aztán kicsit kerregős hangja lett, ami semmi jót nem jelez, majd leállt. Kizárásos alapon szelepsaláta, jobb oldalon. Nekiláttam most a jobb oldal lebontásának. Bizony, a gyanús kipufogó szelep marad nyitott helyzetben. Szemre nem látszott sérülés rajta.

Kis kalapácsütésekkel sikerült visszaigazgatni a helyére. A rugók kiszedése után látszott, hogy a helyén szorosan, de mozgatható. Kiszedni ismét kalapáccsal kellett noszogatni.

Amikor kivettem, alaposan körbenéztem, de nem láttam baját. Próbáltam forgatni, de görbeséget sem láttam túlzottan. Biztos, ami biztos alapon elővettem az eltett szelepeket. Ami régi volt, az beleesett a vezetőbe, és láthatóan teljesen másik volt a fészek szöge. Ami új volt, az pont úgy szorult a vezetőben, mint ez, azaz bele se akart menni. Nem volt mit tenni: elővettem a dörzsárat.

Még tavasszal vettem, és azóta nem kellett használni. Állítgattam, próbálkoztam. Addig teszteltem, míg teljesen már nem esett bele a furatba. Vastagon beolajozva, negyed fordulatokkal tekertem széjjelebb, és nagyon pici erővel forgattam. Közben néztem, hogy viselkedik a kivett megragadt szelep. Két-három tekergetés után eljutottam oda, hogy határozott koppantással kell ugyan betolni a szelepet, de pozícióban kézzel hajtva tudja a 6 mm emelést. Azt is éreztem, hogy körbe forgatva egy ponton küzdős, előtte-utána könnyen jár. Erősen bízva a gépészek közmondásos szerencséjében visszatettem a rugókat, és kevés benzint a kipufogó csatornába öntve próbáltam a tömörséget. Természetesen kutyafüle volt, nem tömörség. Szivárgott a benzin rendesen.

Megint kivettem a rugókat, elővettem a gyémántpasztát, és nekiláttam sokadszorra szelepet csiszolni. Ez jófajta anyagú szelep, mert pillanatok alatt előjött a matt szürke szalag a palástján és a fészken is. Lemostam a pasztát. Még egyszer visszaraktam a rugókat, aztán ment a helyére a hengerfej. Újabb szelephézag állítás, kis rugdosás, újabb hézag ellenőrzés. Minden jelen, lássuk a többit. Benzincsap, gyújtás, szívató, és pöff, jár a masina. Kattog-csörömpöl, majd amint körbeér az olaj, elcsendesedik. Halkan jár, de egyenetlenül, csattogós szelep vagy szeleptőke hang nincs. Ez karburálás lesz, újra, sokadszor.

Mivel meleg volt és sütött a nap, muszáj volt próbaútra menni, miután kivakarózdtam az olajos mocsokból. A kuplung persze nem emel ki rendesen, de nem baj, majd kerülöm a szárazon indulós helyzeteket. Azon is kell még állítani. Szóval elindultam, és mentem. Ahogy megmelegedett minden, javult a helyzet. Az 50-es tempó a sánta karburálás miatt rázkódós volt. 10 km után már elengedtem 60-ig, aztán jött a 70. Amikor az előző napi lerobbanás helye mellé értem, már 80-as tempóban toltam neki, hogy ha vacak, robbanjon le inkább most megint. Aztán mentem tovább, már 85-90 km/h sebességgel. 70 felett elmúlt a karbuszinkron baja, a kipufogó hangja pedig elnyomta a mechanikus zajokat. A szelephang nem lett bántó, más nem nyöszörgött. Mivel tekertem a lengővilla tengely feszítésén és a kormány nyak is feszes, már csak a kerekek nyolcasa és tojássága zavarja az egyenes futást. Enyhén. Egy kisebb emelkedőn feltoltam a sebességet 95-ig, de a futómű jelezte, hogy ennyi most elég. Kényelmesen hazapöfögtem.

Marad a kínzó kérdés, mi történt szegény jobbos kipufogó szeleppel? Ha felteszem, hogy a dörzsölés és a vezető hézaga kezdetben rendben volt, akkor az lehet, hogy valahogy a hő és a préselés maradó feszültsége hatására eldobta magát a vezető, nem maradt egyenes. A leheletnyi görbeséget talán most kivettem belőle. A többit majd a jövő megmondja.

Fogyasztásnak 3 litert mértem 60 km-re. Ez nagyjából 5 liter/100 km, 80-90 km/h utazósebességre. Nem rossz érték, ennyit tud egy Pannónia is.