Ma 33 km-t engedett az amatőr gépészek védőszentje.

Tekintve az ígért jó időt, nem volt kétséges, hogy megyek egy kört. A kör jól indult, ahogy a motor is. Egy rúgás, és már pöfögött. Mivel nem éreztem a járdaszegélyt a gerincemben, a rugók is jónak ígérkeztek. Úgy is lett. Eleinte vadásztam a kátyúkat, hogy teszteljem a helyzetet, aztán felhagytam vele. Az új rugók csodásak, a motor vasalja az utat, akár egy CBF 250. Még a csillapítás is passzol. Egy pici siker.

A fékeket a nedves-sáros út miatt óvatosan kezeltem. Úgy tűnik, a múltkori első fék beállítás sikeres lesz, mert adagolható a fék. Ezen felül a nagy belső áttételű dobfékek módján először kicsit, majd progresszíven egyre erősebben fog. Adagolni kell a karral, és visszább engedni, ahogy lassul a gép. Pár száz kilométer, és bejáródik. Csak jussak el addig.

A motor tömítettsége jónak tűnik. 60-70 km/h tempót mentem, és nincs orrán-száján olaj ömlés. Néha elmentem 85-ig, úgy sem. Még a hátsó kúphajtás is száraz. A fogyasztás is szimpatikus: 1 liter körül fogyott a 33 km-re, ami mindenképpen 4 liter alatti fogyasztást jelez 100 km-en.

A fentiek: futómű, fék, fogyasztás, tömítettség a jó dolgok. Ami nem jó, hogy a jobbos szívószeleppel történt valami, mert nem zár. Megálltam az út szélén, és megvártam a mentést. Szóval vissza az origóhoz, hengerfej le.