Azt kell mondjam, nőjön be az orra lika. Most épp 4 km nyugodt motorozás jutott.

A többi meg aggódás. Tudniillik 4 km után kicsit rángatni kezdett, pár pillanatra mintha leállt volna, aztán előjött a már ismert szelepcsattogós hang. Pont olyan, mint amikor a tőkék döglődtek. Nem volt kedvem hamar hazamenni,  a motor sem volt még meleg. Így hát mentem még 15 km-t, míg hazaértem. Erő volt a gépben, volt alapjárat, a fordulatot vette.

Otthon lebontottam a balos szelepfedelet. Nahát, egy szelepvég csésze ott kukucskált benne. Bal oldalon vannak az utángyártott szeleptőkék, ott bármi lehet. Megnyugodva néztem be a jobbos szelepfedél mögé. Ott is kukucskált egy szelepvég csésze. Hahaha! Most találjam ki, ki a hülye, mármint rajtam kívül még. Merthogy akkora hézag jobb oldalon nem volt, hogy a csésze befért volna a himba és a szelepvég közé. Itt tehát a szelep szorulhatott picit, amikor leesett. Bal oldalon ellenben szépen arrébb ment a himba, szinte ráesett a csésze a szelepvégre. Itt akár a szeleptőke is szorulhat kicsit.

A hézagokat orosz módszerrel, szemre beállítottam, aztán figyeltem, mi történik beindított motornál. Visszatért a csönd, eltűnt a csattogás. Közelről fülelve a bal oldal gyanús. Lehet, onnan is kiveszem az utángyártott tőkéket...Majd meglátom.

Az első villa rendben, nem nyaklik. Az első fék is az élet jeleit mutatja, jobb, mint volt. Több idő és állítás kellene, hogy behangolódjon.