A legutóbbi járatás felemásra sikerült. Ahogy írtam, benne volt a motorban egy pár új szelep és vezető, meg a régebbiek.

A biztonság kedvéért az új szelepeknél az emelőtőléket is cseréltem. Így aztán komótosan dübörögtem, olyan 60-70 körüli tempóval. A motor irgalmatlanul vacak volt, másfél henger járt. Kicsit dadogott is, de hazaértem. Ez azért volt élmény, mert nem volt kéznél utánfutó, és a nagy stresszben a szerszámkészletet is otthon felejtettem.

Az első eredmény egy bokáig elolajozott bal csizma lett. Akkorát zsugorodott az 1400 km alatt második szelepfedél tömítés, hogy kiszuszogott a kartergáz. A gond pedig, hogy nem kellene ennyire teleszuszogni a hengerfejet. Azaz a frissen, 6-700 km-rel ezelőtt felújított bal szelepvezető is rommá kopott. Kivettem, megnéztem. 1 mm-t játszik a szelep radiálisan. Szerencsétlen henger teljesen karburálhatatlan, mert a szívó oldalon falsol, a kipufogón meg befele fújja a gázt a szeleptérbe. Olyan híg a keverék, hogy porrá olvadt a gyertya középelektróda oldala.

Megint legalább egy hét szünet jön, míg a hengerfejes ember összerakja a jó szelepvezetőket. Múltkor annyi bronzot vettem, hogy kiadja belőle.