Szóval az lett, hogy szereztem harmadik pár hengerfejet. Kereskedőnél, polcról, fotó alapján, bontottat, megfelelő mennyiségű agyagos sárral borítva. Ez volt a szerencsém.

Azért volt szerencsém, mert ez egy bontatlan hengerfej pár volt, amihez nem nyúltak. Régifajta tulipános kipufogó szelepek voltak benne, berohadt himbatengelyek, kokszos szeleprugók. A himbatengelyeket kifűrészeltem. A szelepeket kibányásztam, a környezetüket megkapargattam repedés után kutatva. Azt láttam, hogy ennél a párnál szebb az öntvény alakja, nincsenek elmászva az öntési magok. Elvittem a hengerfejes mesterhez, aki pár nap után közölte, hogy ez jó lesz, és összerakta.

Amikor elhoztam a készet, morgott egy sort. Minden utángyártott szelep más átmérőjű volt, egyenként kellett feldörzsárazni hozzá a vezetőket. Itthon elővett a paranoia, és átnéztem, mit működött a mester. Méretileg minden pontos, ott voltak a mérőrudak és mikrométerek. Azonban a zacskóban visszakapott eredeti orosz szelepvezetők barna bronzból vannak, míg a friss újak csak rézből. Amennyire én fogom használni, arra valószínűleg jó lesz, de azért mégis.

Ha már ennyire megokosodtam, még egyszer végignéztem a repedt fejeket. Azokban is réz szelepvezetők voltak. Tehát már macerálták a rendszert, és vagy a túlfedés értékét, vagy a 200°C összeszerelési hőfokot nem tartották be. Azon is elgondolkodtam, itthon hogyan tudnék 200°C-ot csinálni.

A fejeket átnézve cseréltem egy rugó nyomólapot, meg egy szelep ékpárt. Kipucoltam a gyertyameneteket, a tőcsavar meneteket, átmetszettem a kipufogó menetet. A himbákat, himbatengelyeket ellenőriztem, beférnek-e a helyükre. Minden szépen, könnyen járt. Betettem a tőcsavarokat a helyükre.

Összeraktam a nyomórúd furulyákat, és teszt szinten helyre raktam a hengerfejet. A bal hengerfejnél olyan szinten nyomta a furulya a tömítő gumikat, hogy 5 mm-t arrébb kellett kocogtatni a szorító gallért. Ehhez a biztonság kedvéért háromszor vettem vissza a hengerfejet. Aztán jó lett. A jobb hengerfejnél már gyakorlott voltam. Szorító gallérok 5 mm-t arrébb, furulyák be, hengerfej fel. Persze, hogy itt túl sok az 5 mm arrébb tevés. Vagyis a szelepekhez hasonlóan ahány furulya, annyi méret. Ahogy furulyagumi furat a blokkon, annyi méret. Nem lepődök meg.

Közben gyártottam hosszabb kipufogó anyákat, hogy a meneteken végigérjenek. Aztán levetettem belőlük 5 mm-t, mert túl hosszúak lettek. Aztán mindkettőt felpróbáltam. A kipufogó menetek sem egyformák a hengereken, és a levétel sem lett túl egyforma. Az egyik anya jó feszes, a másikban lötyög a könyök, mert hosszú. A kettőt kicserélve mindegyikben lötyög kicsit a könyök. Szóval a kipufogó meneteken túl a könyökök feszítő domborítása sem egyforma.

Az orosz szerkezetek méretpontosságáról ennyit.

Lényeg, hogy a hengerfejek a helyükön. Jöhet a szelephézag állítás, jöhet a karburátor teszt ismét. Kíváncsi vagyok, most hogy reagál a gépezet.