A dolgok jelenlegi állása szerint megint fényes győzelmet arattam.

Mivel a súber két részes, és a légszűrő felőli része rendelkezik az áramlást elzáró funkcióval, a hengerfej felőli részét visszacseréltem a régebbi kopottabbra. Méréseim alapján 0,6-1 mm a magasságkülönbség az eredeti és az utángyártott súberrész között. Mivel a két fél össze van pattintva, a záró rész állítja be a  hengerfej felőli rész magasságát. A hengerfej felőli rész szabályozza, hogy mennyi üzemanyag-levegő keverék jut a rendszerbe alapjáraton a súbertű felől. Ha az utángyártott alkatrészt használtam, a rövidebb kialakítás miatt magasabb a rés a súbertű felé, ezért az alapjárati rendszert simán felüldúsítja a súber fúvóka. Emiatt nem reagált az alapjárati csavarra a gyertyakép. Amint visszatettem az eredeti kopott alkatrészt, az jobban lezárta a rést a tűfúvóka felé, és önállóan tudott dolgozni az alapjárati rendszer. Pillanatok alatt kitisztult a gyertyakép. Ezen felül az alsó negyed gázállásban drámaian javult a gázreakció és a motor viselkedése. 

Most, hogy békésen pöfög a szerkezet, persze megint hullámzik az alapjárat, de ezen nem lepődök meg. Ilyen az élet. Kisebb az amplitúdó, nagyobb a hullámhossz, de maradt a kezdeti jelenség. Azaz tettem egy szép, nagy, munkás kört. 

Miközben pöfögtem a kitördelt fákkal szegélyezett kiszáradó mezők között, elöntött az endorfin a jól végzett munka után, és próbáltam jellemezni a lelkesen pöfögő szerkezetet. Talán úgy lehet a legjobban leírni a masina kétarcúságát, mint a 160 centis, 60 kilós csillogó fekete szemű Giovanni, esetleg Francois, és a szőke, 180 centis, 100 kilós Szvetlána szerelemgyerekét. A motor rövid löketű, jól beállított esetben van lelke. Az aktuális áttétellel 40-től 120-ig húz, és tankönyvszerűen 90-100 között a legboldogabb, tartja hegyen-völgyön. A lendtömege nagy, hogy legyen nyomatéka az oldalkocsihoz, de azért pörögve érzi jól magát, szépen énekel. Ehhez a motorhoz, amiben biztos van egy kis Ratier is, társul egy masszív, itt-ott esetlen, csontos futómű, ahol a fő feladat láthatólag a teherhordás és a tetszőleges szovjet útviszonyoknak ellenállás. A futóművesek biztos látták a Condort és az Universalt, de svájci acél nem feltétlen állt rendelkezésre, így vastagabbak és nehezebbek a csövek. A formaterv egyértelműen szovjet, annak is a késő 60-as évekbeli, mindent egyszerűbbre és olcsóbbra stílusában. Hansli nagyapa, aki talán bajor, talán alemán, már csak nyomokban felismerhető az elmutálódott utódban.