Az van, hogy rosszul emlékeztem. Ezer éves antik kondenzátor volt a gépben.

Egyébként nem is olyan nehéz kondenzátort találni a vasba. Csupán emlékezni kell arra, hogy a szovjet ipar tudományosan szabványosított. Verhovina hátsó búra, Kamaz műszerfal visszajelzők, Moszkvics gyújtáskapcsoló - és egyfajta orosz motorkerékpár kondenzátor. Így hát nekiláttam Riga kondenzátort keresni. Sikerült is. Az első boltban volt polcon, és mintaszerűen passzolt a helyére. Tudniillik a tévedések elkerülésére egy csere alaplappal felfegyverkezve mentem a boltba. Ha már ott voltam, szereztem egy benzincsapot is, ami szintén Riga, azaz egy kivezetésű, de talán a bele hagyományos kúpos.

A kondenzátort kicserélni szűk egy óra munka volt. Szétszedtem a gyújtást, összejelöltem az alaplapot és a blokkot. Kivettem a régi kondit, és erősen csodálkoztam, milyen antik. Aztán betettem az újat, és ment minden vissza jelre és a helyére. Természetesen pöccre indult a motor összerakás után. Ha világos lesz és nappal és nem folyik már annyira a benzincsap, és az eső sem esik, újabb járatást eszközlök. Ha nem játszik dadogósat állandó fordulaton, jöhet az újabb menetpróba.