Tegnap természetesen elfelejtettem fotózni a gépet, annyira megzavart a kopogás. Ma megint kivittem a szabadba. Íme a vas, most már talán egy darabig végleges állapotában:

Itt vannak a szép könyökök közelről:

Aztán jött az eső, és visszavonultam a garázsba kis járatásra:

Alakul a masina, de a 10 fok körüli időt nem szeretik a 30 fok körüli hőmérséklethez hangolt karburátorok. Hörgés, pöfögés, durrogás, a szegény keverék minden tünete. Úgyhogy a könyökök öt perc alatt ilyenek lettek:

Megjelentek a foltok is a gép alatt. Szerencsére ez csak benzin. A leállt motor felfűti a karbut. A benzin a zárt csap miatt csak a főfúvóka felé tud túlfolyni, amikor felforr. Ilyen az élet. Megjegyzem, a 19 liter a tankban sikeresen átvészelte az éjszakát, semmi szaga, tehát nem szivárog.

Amikor az eső pötyögéssé szelídült, elindultam újabb utcahosszakra. A gép nagyon darabosan reagál a gázra hidegen. Hörög, durrog, nem szereti. A szomszédság idegeit kímélendő csak három hosszt mentem. A tapasztalatok:

• A motor erős lesz. Húz, tol, motorfékez. Visszaváltáskor nyikkan a gumi, ha nem vigyázok.
• Fél fordulat felett, 50-60-as tempónál szép kereken jár.
• Megállás után a felmelegedő karbuban forr a benzin.
• A kardánvillánál szivárog, de nem folyik az olaj. Máshol nem láttam foltot alatta. Egyelőre elég hihetetlen. "Kezdők ne számítsanak ilyen jó eredményre".
• A hátsó index rögzítése tart, egyelőre nem lazult vissza, mint múltkor.
• Nagy, nehéz, nem fordulékony dög. Magázódunk, egyelőre.
• A fék jelképes. Menni kellene, állítgatni kellene.

Egyszóval, így összesen 8 km járatás után úgy gondolom, ideje OT minősítés ügyében lépni egyet előre. Nagyon játszanék már vele.

Ja, és:

• Minden motoros odanéz, köszön.
• Az első kör után ott a szomszéd bácsi a kapunál. A három házzal arrébbi szomszéd. Bámul, szakért, vigyorog.