Ma egy éve hoztam haza a rozsdás, ütött-kopott, de egy hengerrel élni próbáló motort.

A mai nap első cselekménye a hengerfej olaj visszavezető cső meghúzása volt. Ez a cső engedi vissza a hengerfejben gyűlő olajat a blokkba. Oroszos egyszerűséggel menettel be van csavarva a hengerfejbe. A nyári járatás után randa olajtócsa maradt a jobb hengerfej alatt, szóval lépni kellett. A kipufogó még épp nem volt a vason, szóval viszonylag hamar lekerült a hengerfej. Ilyen egy új, hat utcahosszat futott dugattyú:

Hozzá a nem új, de lepucolt hengerfej:

Meg a kiszerelt sallangok: himbatengely és himbák, meg az alumínium nyomórudak:

Pár tekerés a fogóval a visszafolyó csövön, és a tömörség biztosítva. Ment minden vissza a helyére. Próbálkoztam szelephézag állítással, és nekiláttam a következő témának.

A héten kész lett a középállvány és a kipufogó bilincsek felületkezelése. Jöhetett a kipufogó felrakás. Ahogy azt Móricka elképzeli.

Amikor látványosan nem akartak az utángyártott dobok úgy állni, hogy minden a helyén legyen, gyanakodni kezdtem. Mondjuk korábban kellett volna:

Nem Moszkvában, hanem Jerevánban, nem Mercedeseket, hanem Moszkvicsokat, nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Nemcsak a dob csatlakozás, de a derékszögű csonk helye és állásszöge sem passzolt, nem beszélve a dob alakról. Szerencse, hogy többen voltunk épp a motor körül, és erősek is voltunk. Az összekötő csövet hajtogattuk jobb híján, hogy valamennyire idomuljon a rendszer a vázon a rögzítési pontokhoz. Ilyen volt a helyzet átkötés nélkül:

Látszik, hogy a középállvány rugó szépen felfekszik az összekötő csonkon. Nem könnyítette meg a helyzetet. Sajnos ez volt az egyetlen, a meglevőre messziről hasonlító dob, amit fel bírtam hajtani.

Persze a vége sem egyforma:

A rendszert szerelni sem egyszerű. Először a bal könyököt raktam fel, aztán a bal dobot. Aztán jött az összekötő cső és a jobb dob. Aztán összekötő cső hajtogatás, térbeli tetrisz az állítási lehetőségek mentén. A jobb könyök helyre tételéhez végül krokodil kellett, de összeállt a rendszer. Bízom benne, hogy az első járatás, megmelegedés majd elrendezi az elemeket.

Egy év munka után ilyen lett a masina:

Ez persze csak a vég kezdete. Hátra van a papírmunka, meg sok apró elvégzendő. Utána a járatás, finom beállítás.

A következő programpont a tank kiköbölése volt. Ezt minden motornál eljátszom, hogy legyen nívópálca hozzájuk. Nem jó a szemmértékem, és túrák során jó, ha van mérőeszköz a zsákban. A könyv 19 literes tankot ír. Elmentem a kútra, vettem egy kanna benzint. Elővettem a jó öreg két literes mérőkannát, és nekiláttam töltögetni. Az első jó hír az volt, hogy nem folyt semmi. Sem a csapnál, sem az átkötő csőnél. A második jó hír, hogy pontos a könyv. 19 liternél még talán 1 cm maradt a töltőnyílás szájáig. Belefért volna talán a 20 liter, de akkor nagyon csurig lett volna.

Ha már ez így megvolt, jöhetett a következő feladat, az indítás próba. Kis úsztatás és pár rúgás után beindult a vas, de a jobb nyomórudak olyan kelepelést csaptak, hogy nem mertem nagyon járatni. A csattogás elnyomta az új dobok hangját. Úgy tűnik, elbaltáztam a hézag állítást.

A masina alapos kihűlése után futottam még egy kört szelephézag ügyben. Természetesen bőven mellé állítottam mindent. Második nekifutásra jobb lett a dolog. Szép halkan ketyegett a masina, csak a fogaskerék hajtás vinnyogott kicsit a blokk elejében. A kipufogó rendszernek kellemes hangja lesz, csak járódjon egyszer be a rendszer.