Alapvetően szeretem a jogállamot. A jog megszabja a kereteket az ember viselkedéséhez és működéséhez. Lehet tudni, mi jó és mi nem az, mit lehet és mit nem. A rendszert a bürokrácia tartja egyben és működteti. Ideális esetben a bürokraták válogatott jó emberek, ranglétrán másznak fel, tudják, mit miért csinálnak, és jól meg vannak fizetve.

A törvények körül bábáskodó jogászok alapos hatástanulmányokból indulnak ki. Bíznak a polgárok jogkövető viselkedésében, azokat partnernek és nem ab ovo simlis, potenciális bűnözőnek tekintik. A törvényeket, hatályos jogszabályi környezetet periodikusan felülvizsgálják, a napi életre vonatkozó részt frissítik.

Ezt csak azért írom le, mert próbáltam információt szerezni a jármű forgalomba helyezését illetően. Itt azonnal belefutottam abba a sajátosságba, hogy bár a jogszabály viszonylag egyértelmű, ha nem is korszerű, a különböző hivatalok mindig az adott helyi gyakorlat alapján járnak el. X úr és Y hölgy ott van Z éve az ablaknál. A rutin eseteket csípőből nyomják, követik a változásokat. A nem rutin esetben fejvakarás, "hogy is volt ez, Józsikám?".

Az OT minősítő ember elmondta, mi a hivatalos út a rendszámig. A KPM-es ember is elmondta, mi a hivatalos út a rendszámig. Nem lepődtem meg a 85%-os egyezésen. Magyar viszonylatban ez egész jó.