Most, hogy süt a nap és nagyjából gurulóképes a gép, kivittem kicsit a napra.

Ez a dolgok jelenlegi állása. A kipufogó még a régi. Lesz új, mert a komplett rendszer olcsóbb, mint egy másik dobot rendelni. Ez egyébként takarék verzió, jobb dob nélkül. Van is hangja.

Elölről már egész kifejlett külseje van. Az indexek még csálék, igazgatásra szorulnak a konzolok.

Hátulról még a rendszámtartó és a sárfogó gumi hiányzik.

Az üléshuzat árnyalata szerintem kellemesen gumiszínűre sikeredett. Passzol a térdpárna és a gumiabroncs árnyalatához. Az ülés alatti luk a Pannónia P12 hasonlóan modernizált változatára emlékeztet. A középállvány még alakítás alatt.

A műszerfal spártai. Apple fanok letisztultnak mondanák. Jobb oldalt az óra. Bal oldalt a fordulatszámmérő helye, ami sose lett szériában. Helyette ott a gyújtáskapcsoló. Középen ott a gyújtáskapcsoló helye, de alatta az indexrelé lakik. A színes lámpák szimmetrikusak és informatívak. Bal oldalt az üres, aztán a töltés, középen értelemszerűen a reflektor. Mellette az olajnyomás, jobb oldalt az index.

Kicsit hörög-szörcsög még a szentem. Kell neki vagy két utcahossz, míg átmelegedik, bármennyire is alumínium mindene. A karbu beállítás eléggé esetleges. Alapjárat már van hidegen-melegen. Félgáz fölött is magára talál. Alapjárat és félgáz között durrog, böfög, kevés neki az anyag. Melegen nyitott tolattyúnál békésen elketyeg alapgázon.

Tekertem még az első féken. Kezd érezhető lenni. Barátkozunk összefele. Még pár hét finomhangolás kell.

Az magától értetődik, hogy a második kör után már ott tolongott az utcán a meglett férfi szomszédság, és meg kellett beszélni a beállítandókat, meg általában hogy kinek mije volt, és az milyen volt akkor.