A motoron szép nagy ülés van. Nem a külön nyeregüléses verzió, amin csak egyféle pozícióban lehet ülni. Ez volt az egyik kritérium, amiért megvettem.

Ennek több hasznát is láttam. A huzat ugyan csak valami rátett ukrán utángyártott vacak volt, de alatta a jó magas szivacs és a nagyjából ép lemez. Aztán amikor a festés jött, komplikálódtak a dolgok. A motor alapvetően két színű. Vannak a fekete alap részek, és vannak a valamilyen vörös másik részek. A valamilyen vörös részek annyira ki voltak fakulva, mint a Gazella teherautó fényezése egy év napon parkolás után. Az orosz festékipar nincs a csúcson. Sebaj, régen sem volt.

Szerencsére az üléslemez is vörösre volt festve. Ez az a lemez, amit tipikusan senki sem lát. Ráadásul arccal lefele van, nem éri közvetlen nap. Ennek ellenére legalább annyira fakó vörös volt, mint az ecsettel rápingált neolux fekete alatt a többi ex-vörös rész.

Az ülésszivacs már javított volt, ukrán esetlegességgel. A nagy része morzsásra keményedve (a szakember szerint "cukros"), és alaposan ráragasztva a fémre. És itt, a ragasztás alatt, ahol se nap, se levegő nem éri, végre találtam olyan ragyogó, életteli árnyalatot, amiről tudtam mintát venni. RAL 3004, jegyezzük meg. Vigyázat, a monitor torzít, élőben más a szín.

Most, hogy ott tartok, elvittem az ülést üléseshez. A lemez már hegesztve, színre festve. Tegye rendbe a szivacsot meg a huzatot, hogy ha tesztelni kell, lehessen. A mester kapott képeket, és az alapján nem tűnt menthetetlennek az alap. Aztán elvittem hozzá élőben. Itt hangzott el az idézett kifejezés. Ez azt jelenti, hogy csak alakmintának jó a szivacs. Annak viszont jó. Több rétegből, modern szivacsból összeszobrászkodja az alakot, és lesz rá új huzat, a korabelinek megfelelő szabással. Hosszú percekig kerestük hozzá a kellően műbőr hatású, matt és igénytelen felszínű anyagot. Ha már szovjet, legyen annak megfelelően igényes a külcsín. Amíg az üléses bíbelődik, kábelezek, meg ápolom a karbuk lelkivilágát.