A szerelés apró munkának indult: fel kellett tenni a kihajtó tengelyre a kardánvillát. 

Raktam, ami rajta volt: kotyogósnak tűnt. Kicsit gondolkodtam, mit és hogy lehetne. Vannak mindenféle kardánvilláim, nézegettem, mi hogy viselkedik. Aztán észre vettem ezt.

A képen az látszik, hogy a három villából kettőnek excentrikusan van kialakítva a közepe. Ezek ütnek a tengelyen forgás közben. Lehet, ettől ütött a Hardy tárcsám. Természetesen az öreg eredeti a nem ütős, hibamentes. Úgy tűnik, az utángyártott alkatrészek itt sem érnek egy kalap szamócát sem. 

Most annyit kellett csinálni, hogy a hosszabb áttételhez passzoló csigakereket fel kellett tenni a gyári kardánvillára. A leszerelés az utángyártott villáról könnyű volt, csak finoman meg kellett indítani csavarhúzóval. Az eredeti villán viszont nagyon kapaszkodott a csigakerék.

Próbálkoztam sorban a módszerekkel. A csavarhúzós kocogtatás meg sem kottyant neki. A finoman ráfogós tekergetés sem. Sajnos a kerék teljes magasságában felfekszik a kardánvilla vállán, nem lehet alányúlni. Próbálkoztam meleggel, és nagyon durva svédfogós tekergetéssel. Itt már megindult, lehetett kicsit forgatni, de csak 100 fok környékén. Aztán lemondtam a meglevő csigakerékről, mert már eléggé megnyomorgatta a fogózás. Láttam, hogy simán deformálja a nagy fogó, úgyhogy nekiláttam reszelővel. Tíz perc alatt elfogyott az anyag, és fogóval szépen levettem a csigakerék maradékot. Préssel feltettem a hosszú áttételeset, és a jó kardánvilla előállt. 

Természetesen sikerült közben belebökni a csavarhúzót a szimmering futófelületébe. Kicsit políroztam rajta, mert puha volt a felület, és erősen bízom a sikerben.

Aztán felhúztam a berúgókar visszahúzó rugóját, meghúztam az olajleeresztő rugót, feltettem a berúgó és váltó karokat. A fokozatok megvoltak, úgyhogy feltöltöttem a váltót olajjal. végigpörgettem a fokozatokat, minden rendben kapcsolt. Most lesem, állásában mi folyik és hol, mi a tömítetlen.