Megint tekertem egyet a dolgokon, és örülök, hogy jó.

A múltkori kísérlet a szép viton szimmeringekkel teljes kudarc lett. Jobban ömlött az olaj a kúphajtásból, mint előtte. A motor már bírná, de a hátsó kerék elolajozása nem jó ómen. Szerencsére épp börze lett pár nap múlva, ahol találtam névtelen orosz tömítés készletet. Zwei Stücke, írja az orosz papír.

Így aztán fogtam a szép vitonos dolgokat, és ment a polcra vissza minden. A fekete szimmeringek a kardán behajtásnál korrektül állnak. A probléma, hogy a behajtó csonk felülete kopott, azt fog kelleni cserélni.

Aztán rákerült az új O gyűrű a szimmeringházra.

Ha már arra jártam, a behajtó bordástengelyre is raktam egy O gyűrűt, ártani nem árt, hely van neki.

Cseréltem tányér szimmeringet és állítottam a féken. Aztán jött a teszt megint.

A hátsó fék kezd fogni, de még nem az igazi. A motor most már szokásosan jó. Hidegen jönnek belőle mindenféle zajok (fogaskerék, csapágy, stb.), de nagyon megy. 80-100 km/h között tetszőleges sebességet tart, mindezt vidáman. A szokásos hosszú egyenes emelkedőn is vígan 100 fölött megy felfele.

A lényeg persze az volt, hogy viselkedik a 60 km tesztkör után. Jelentem, jól. A hátsó felnin 2 db olajcsepp volt, nem úszott a kihajtás oldal. A blokk alatt megállás után 5 perccel kezdett megjelenni az olaj, addig meglepően száraz volt a beton, csak a karburátorban bugyogott halkan a forró benzin. Örülök, de korlátozottan. A korábbi tapasztalat az volt, hogy 100-150 km után kezdett ömölni az olaj fekete szimmeringek esetén. Most is kellene még egy-két tesztkör. A kardán szimmeringháznál és a fék felőli olaj kivezetésnél egyaránt taknyos volt az öntvény. Meglátjuk, stabilizálódik-e a helyzet.

Ami most kurrens probléma, az a hátsó fék életre keltése. Esetleg süllyesztek a súbertűkön is, hátha számít.