Sok mindent tanultam a mai 110 km-ből. Például azt, hogy a tehenek nyugtalanok, amikor elválasztották a borjaikat. Meg hogy rohanás közben pont úgy dübörög a patájuk, mint a lovaké.

Az úgy kezdődött, hogy a múltkori listából:

- kipucoltam a főfúvókákat. A balos eléggé vizes volt

- maximumig töltöttem az olajat. Még 3 dl kellett bele.

- lejjebb vettem az alapjárat csavarokat fél fordulattal.

Ezen felül filccel megjelöltem a gázállásokat negyedenként, abból is lássak valamit.

Aztán elindultam világgá. Már kellemes hűvös van, jó lesz a motornak egy kis járatás. A városon túl felvettem a 75-80 km/h tempót és mentem. Élénken, szépen vette a gázt a motor, a lomhaságnak nyoma sem volt. A 70 km/h az nagyjából 1/3 gázállás, tehát itt a levegőcsavar és az alapjárati csavar helyzete még érdekes. A 80 km/h az kicsivel 1/3 gáz felett van. Ment a masina, mint a távirat. Az alapesetben néptelen, de zötyögős úton pont utolsó munkanapos haza forgalom volt, ilyen az élet. Volt 10 km hosszú falu is, az 50 km/h pont negyedik fokozat alapgáz. A motornak nagyon kellemes röfögős hangja van enyhe kigyorsításkor.

Békésen rezegtem a nyeregben, itt-ott a tájat is tudtam figyelni a kátyúk mellett. Egészen addig, míg egy különösen jó frekvenciájú buckasornál 60 km/h környékén kirepült a jobb tükör üvege. A négyszámjegyű utak varázsa. Satufék, gondolkodás. Tekintve az út menti vastag füvet, volt esélye épségben megúszni. Visszamentem pár száz métert, semmi. Aztán megint menetirányba fordultam, és lassan haladva meg is láttam a sértetlen tükröt. Satufék, motor állványra, tükör üveg felszedés, boldogság. Még vissza is tudtam pattintani a helyére. Csakhogy közben nem lett jó az alapjárat, leállt a motor. Mire végeztem az örömködéssel, már forrt a benzin a karbukban.

Közben az egysávos világvége úthoz méltatlan módon percenként jött-ment autó, kamion, kisteherautó. Egy meg is állt, hogy segíteni kell-e. Mondtam, nem, csak idő és türelem. Kicsit rugdostam a motort, de esélytelen volt az indítás. Ha már ott legelt a csorda a közelben, tátottam kicsit a számat. Jöttek- mentek a tehenek, rohangásztak, nyugtalankodtak. A csordás közben szentségelt, a kutyákat és a teheneket vezényelte. Aztán közelebb jött, beszélgettünk vagy tíz percet a világ, de főként a tehenek dolgairól. Ezzel is ment az idő. Feljebb tekertem az alapjárat csavarokat.

Amikor már nem buborékolt a benzin a csőben, nekiláttam rugdosni a gépet. Hamar leizzadtam. Aztán tologattam, szívattam, zárt csappal is rugdostam kicsit, hogy hátha megszívta magát. Aztán tovább tologattam pihenésképp, megint rugdostam, aztán elkapta, beindult. Elindultam, és megint ment, ahogy kell. 

Az út kiszélesedett, az idő hűlt, úgyhogy jobban megkergettem egy szakaszon. A 90 km/h már félgáz környékén van, és ennél a tempónál van az, hogy kiszedi a koszt az átfolyás a főfúvókákból. Érezni, ahogy levegőt vesz a motor, és nekilát tolni. Ha tehát fullad és csörög, teljes gázt kell ráhúzni, és akkor kiszívja a fúvókát. Utána lehet megint harmadig visszaengedni a gázt. Ezt hazafele többször eljátszottam.

Az alapjárat vacak lett, még tekergetni kellene a csavarokon. Kis gáznál megint rángatós lett a viselkedése. Most már tudom, hogy ha üzemmelegen lefullad, egy percen belül kell újraindítani, különben 30 perc kényszerszünet. Amíg van alapjárat, az áramló benzin viszi a hőt.

A fogyasztás 6,3 liter lett 100 km-re.  Ez a masina súlyát és antikságát tekintve nem rossz.