Nem könnyű a helyzet, ha az ember egy gyenge anyagminőségű, rendkívül elhasznált, tákolva javított dolgot próbál használhatóra összerakni. A helyzetet nem javítja, ha az új pótalkatrészek csak kicsit rosszabb minőségűek, mint a gyáriak.

Azt már a hazaúton végiggondoltam, hogy elektromos a hiba, és a gyújtásban van valahol. A legközelebbi ráérős alkalommal első dolgom volt elővenni a voltmérőt. Megmértem az akkut, a vezetékelést a gyújtásig, a gyertyapipákat, a gyertyákat. Minden rendben levőnek tűnt. Nem volt mit tenni, levettem újra a gyújtás fedelet. A fedélből ez pottyant ki:

A képen egy lágyvas darab látható, erősen rovátkolva. A helye itt van, a gyújtás forgó jeladójában:

A lágyvas dolga annyi, hogy zárja a jeladó mágneses körét. Ezzel jön létre a gyújtó impulzus. A rudat szilárd illesztés és a rovátkolás tartja a helyén. Egészen addig, míg ki nem jön onnan, mert kinyílik az U alakú horony szája.

Az első durranást és az egyik henger leállását tehát az okozta, hogy kiesett a vasmag, csak a másik hengernél volt gyújtás. A másik henger leállását az okozta, hogy a szabadon kószáló vasrúd a mágnes jeladó mellé került, és stabilan zárta a mágneskört. Ilyen ez a popszakma. A gyári új rotor 18 km-t bírt ki.

Mivel a horony kiszopósodott, azon töprengtem, hogy mivel tudom ott tartani a vasrudat. A visszazömítés nem volt feltétlen opció, mert újra kinyílik. A külső felület megperselyezése nem mágnesezhető fémmel egy lehetőség. A másik, hogy ragasztóval próbálkozom. Végül így tettem. Zsírtalanítás után kapott egy kis menetrögzítőt a henger. Rákopogtattam kalapáccsal, hátha a nyomás kapcsolja be a ragasztó polimerizálódását.

Egy napot vártam. Aztán mindent összeraktam. A mágnes jeladó hézagát kicsit bővebbre vettem. Két rúgás, és megint járt a masina. Az eset tanulsága, hogy a következő járatásra úgy indulok, hogy a mentő utánfutó rajtra kész. Ha a menetrögzítő nem működne, hamar hazajussak.