Az egész szimpla sétagaloppnak indult, aztán majdnem eltörtem a váltóházat a végén.

Minden rendes kardánhajtásos, hosszirányban elhelyezett főtengelyes motornál négy csavar tartja a váltót a motoron. Itt is. Reflexből körbenéztem, láttam a három anyát és a töröttnek tűnő negyedik csavarvéget. Mi sem lesz egyszerűbb. Vettem a villáskulcsot, pillanat alatt lent volt a három látszó anya.

Finom menet itt is, természetesen.

A negyedik csavar vége síkban volt a váltóházzal. Kicsit meg kell mozgatni a váltót, és már le is jött a motorházról, gondolja az amatőr.

Amikor a három csavarhúzó, a gumiszerelő vasak, a melegítő láng és a dornisor is előkerült, valamint elég hülye szögben állt a váltó a blokkhoz képest, muszáj volt megállni gondolkodni. Törtem már össze blokköntvényt amiatt, hogy nem néztem elég alaposan körül, és nem vettem észre a nem szokványos helyen levő csavart.

Természetesen itt is ez volt a helyzet: nem szokványos helyen levő csavar. A negyedik csavar nem törve volt, hanem a jobb henger alól, elölről volt beletekerve a váltóöntvény furat menetébe.

Mármint gyárilag, ez esetben egy tákolt ászokcsavar végezte derekasan a partizán feladatot. Letekertem az anyákat, nagyjából vonalba visszatettem a váltót, és lerángatódott a váltó a blokkról. Rusnya hosszú ászokcsavar lógott belőle, külön öröm volt kifűzni.

A váltót kicsit körbenézegetve feltűnt az igényesen odahegesztett berúgópedál rögzítő anya, a hátramenet kapcsolókarjának hegesztése, valamint a végletekig elkopott perselyű kuplung kiemelő kar. Lesz itt még munka.