Gondoltam, itt a január közepe, ideje lassan ideje elmenni kötelező biztosítást kötni, legyen rendben minden, mire vizsga lesz. Rosszul gondoltam.

Kerestem veterános biztosítással foglalkozó céget. Volt címük és telefonszámuk. Próbálkoztam a megadott két szám hívásával, de nem vették fel, vagy foglalt volt. Nem voltak messze, így elballagtam Józsefváros egy kies csücskébe. Furcsa arcok fetrengtek itt-ott az épületek lábánál, de bátor vagyok. A régi Rákóczi téren sokat jártam, voltunk házibuliban Tavaszmező utcai albérletben, osztálytárs lakott a Bérkocsis utcában. Ahhoz képest sokkal jobb a helyzet. A boltoknak csengő és rács a bejárati ajtaján, a kirakatok szigorúan nem beláthatóak. Ilyen volt a keresett üzlethelyiség is.

Becsöngettem, ajtót nyitottak. Két kedves hölgy tartotta a frontot. Kitöltöttem egy űrlapot, lefénymásolták az eddig összegyűlt paksaméta egy részét, majd nekiláttunk biztosítást kötni. A hölgyek közölték, akkor 30 napra előre érvényes a szerződés, a biztosítás kifizetéséig. Mi is a rendszám? Ja, az még nincs. Akkor 13 napig érvényes előre. Mikor is lesz a vizsga? 20 nap múlva. Akkor még ne kössük meg. Két héttel korábban jó lesz? Akár jó lehet, de a 13. napig a rendszámot is meg kell adni. Hoppá, nekem még át kell küzdeni magam a Központi Okmányirodán a vizsga után, hogy legyen rendszám.  Akkor jöjjek vissza a lehető legközelebbi időpontban a műszaki vizsga előtt. Legyen puffer idő, ha bármi balul sül el. Ezzel elbúcsúztunk.

Gazdagabb lettem egy tapasztalattal, szegényebb némi idővel és pénzzel. Tanulom tovább a magyar bürokráciát.