Az élet olyan, mint a mesebeli tojós galamb: minden napra tojik egyet.

Szereztem benzint, hogy járatás előtt feltöltsem a tankot. Beleöntöttem öt litert a meglevő legfeljebb öt mellé. Kicsit tettem-vettem, matattam a szerszámokkal, néha ránéztem a motorra. És úgy tűnt, mintha folyna a tank alján valami. Folyt is, vitte a szél a cseppeket. Tapogattam, mi és hol lehet.

Nem, nem az összekötő cső. Nem, nem a hegesztés a lemezek élén. Hanem a rozsdagóc a térdpárna gumik alatt. Kihomokozták, eltűnt a rozsda, de ezek szerint lemez nem maradt utána. A festés jótékonyan takarta. Eddig.

Az egyik következő programpont tehát tankbélelő szakember keresése lesz. Valószínűleg nem drágább, mint új tankot szerezni, fémtisztára pucolni, festtetni és csíkoztatni.