1990-hez képest ma már van hozzáférhető internet, és nem csak az orvosnak és a párttitkárnak van telefon otthon. Körbenéztem a témában a neten és a hirdetési oldalakon. A Dnyepert Kievben gyártották, az Ukrajnában van, és az szomszéd ország. Bár hivatalosan nem importáltak hozzánk Dnyepert, azért előfordul Szabolcsban, Beregben. Ráadásul létezik határmenti kereskedelem, alkatrész is van hozzá.

Egy a gond, hogy általában nincs magyar papírja a komplett motornak. Ukrajna nem EU tag, így behozni ugyan lehet komplett, akár rendszámos forgalmis járművet, de forgalomba helyezésnél a legfrissebb Euro emissziós normát kellene teljesítenie, amit értelemszerűen nem fog. Marad tehát az OT minősítés, mint a forgalomba helyezés legkevésbé rögös útja.

Hobbiprojektről lévén szó, egy OT-s jármű beszerzése költség oldalról esélytelen. További gond, hogy fenntartásaim vannak az ukrán minőségű restaurálással csakúgy, mint a Magyaroszágon magukat motorkerékpár restaurálóknak mondók munkájának jelentős részével is. Egy tisztességesen összerakott szép és jó és üzembiztosan használható masinát nem lehet megcsinálni annyiért, amennyiért a frissen festett-krómozott masinákat általában hirdetik. A reális cél tehát venni egy nem túl rossz restaurálási alapot olcsón, játszani a felépítésével, tanulni belőle, aztán majd meglátjuk.

A hirdetések között így keresve akadtam rá az MT10-36-ra. Egyben volt, állítólag működőképes, nem is túl messze. Elmentem, megnéztem. Beindítottuk: egy henger ment a kettőből, nagy baj nem lehet. Valamilyen szintű felújítás látszott rajta, meg az is, hogy azóta éveket állt. Kifizettem, hazahoztuk.